2013.03.18. 22:34 | Szerző: -Ani-

Egész nap esett az eső, ez kicsit ráírta magát a hangulatomra. No meg a hétfő.... :(
A szombati kurzuson Van Gogh festészetét tanulmányoztuk, és hozzá hasonlóan, "vonalkás" technikával kellett festenünk. Jópofa kis csoportba csöppentem, általános iskolás diákok, fiúk-lányok, és rajtam kívül még egy felnőtt ember, akit Tibornak hívnak, és nagyon szépen fest. Csendéletet kellett festeni, most az alma mellé egy palack is került, amiben egy szál virág volt. Még mindig csomagolópapír, fekete-fehér tempera, és nem az ábrázolás, a forma, hanem a fények és a technika volt a fontos. Nem szerettem a hátteret festeni..... valahogy azért megbirkóztam vele. Tibor munkáját látva hol elkenődtem, hol megjött a bátorságom. :) Az üvegnyakával képtelen voltam boldogulni, a kép azon részletében hiányzott a merész ecsetkezelés.... az nem is lett jó. :(
kép2.jpg
Mire hazajöttem Apci és Marci a konyhában szorgoskodott. Tamás meglepett, sütött vagy harminc palacsintát, hogy nekem ne kelljen. Marci már egy ideje rágta a fülem, hortobágyi húsos palacsinta ügyben, vasárnap elkészítettem, mégpedig nem daráltam a husit, hanem nagyon apróra vágtam, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Mi azt nem szeretjük, ezért zöldséggel és sajttal töltött, rántott palacsinta is készült. Tóniék  itthon voltak, mindjárt rendbe lett szedve a gépem, sőt a fényképezőgépem is. Egy baj volt ezzel a vasárnappal, hogy nagyon gyorsan elszaladt. Este vettük észre, hogy a bojlerrel valami nem stimmel, csöpög. Tamás leeresztette, ma kihívtam a szerelőt. Szegény jól megjárta, azt hittük üres a bojler, hisz nyitva volt a leeresztő szelep, sőt este hallottuk is ahogy folyik....  Frászt, az is bedöglött, és majdnem tele volt a tartály, ömlött mint az állat! Mivel már másodszor öntött el minket két év alatt, ilyenkor szidom az aggódós formámat, mert én rakattam át az egyik fürdőből a másikba. A régi helyén kád fölött volt, ott folyhatott volna, de nekem fóbiám van, és nem bírtam elviselni, féltem, hogy egyszer rám fog esni, vagy a gyerkőcökre. Tudom hülyeség, de ez van... Rendes volt a szerelő, nem vette zokon a nyakon öntést, nem építette bele a számlába. :) Sajnos ha egy bojlernél kilyukad alul az a "nem tudom mi".... lemez, az utángyártottak mind ócskavasak, és hamar várható az újabb bibi. Ez a fogyasztói társadalom.... vegyél új készüléket..... kapják be! Végül az lesz....

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr195144203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chanson 2013.03.18. 23:00:20

Egyik kedvenc festőm...

kéttojásos 2013.03.18. 23:30:55

Most csak annyit mondanék hogy soha ne hasonlítsd a magad munkáját máséhoz. Tedd amit érzel és amit jónak látsz...sok sok gyakorlás.... és egyszer csak jobb lesz. :) Szerintem a lényeg az hogy örömöd leld az alkotásban. :)

-Ani- 2013.03.18. 23:52:13

@Rezső Nánási: Köszi a biztatást, és igen, örömöm lelem benne :)

chanson 2013.03.19. 00:01:39

@-Ani-: Szerintem ez a lényeg... Ha jobban megnézed pár "nagy" alkotását, rájössz mennyi minden el van rajtuk festve, vagy épp takarva, mert ami nem megy, azt takarni kell. :-)))
Én anno tanultam rajzolni, külön festőművésznél is... tudom, mit érzel. Akkor annyira elkenődtem egy sikertelen felvételi után, hogy feladtam. Mai napig nem találom a helyem... Te ne tegyél így... sose kenődj el, mindig jó az, amit csinálsz... kis lépésekkel haladni előre. Minden munkádban meglátni ezeket az apró lépteket... De tudod, ha nem látod meg, az sem baj.
Az alkotó munkát nem profizmusban mérik... :-)))

-Ani- 2013.03.19. 09:14:57

@chanson: Aranyos vagy, egy nagy bajom van nekem is, hogy nem bízok magamban, majd igyekszem. :)
süti beállítások módosítása