Olvasd el Tatiosztól az alábbiakat, majd utána mesélek...

"A gondolat örök – amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?

Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről – úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod – a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?

Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek – bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket – saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?"
/Tatiosz/

Bizony gondoltam rá, ki ne gondolt volna! Hogy mi lenne, ha valaki belelátna a gondolataimba? Volt az a film... Mel Gibsonnal.. Megvan! Mi kell a nőnek? Nos azután többször is elgondolkoztam rajta. Ült mellettem az autóban Apci, egy hosszabb úton, és ezen járt az eszem... Mi lenne ha... Borzasztó, mert utána csak olyan dolgokra tudtam gondolni, amibe teljesen belepirultam. Őrület! Ilyenkor mi a fene tud előtörni, és honnan jön?!
Aztán itt van még a Secret-ből oly jól ismert dolog, a gondolat teremtő ereje. Amikor ez eszembe jut, és ismerem a vonzás törvényét, próbálom a gondolataimat is bevetni... hm.. na akkor jönnek elő igazán azok, amiket direkt nem akarok, a rossz, utálom gondolatok. Egyszerűen megmakacsolja magát a buksim, mint egy kis gonosz kobold, ellenem dolgozik, és lehet imádkozni, hogy ne valósuljon meg, örülni annak, hogy még nem vagyunk annyira profi "teremtők". Tehát, ha a gondolataimat nem próbálom "befogni", akkor nincs velük semmi baj, pozitívak, szárnyalnak. Nem hagyom magam legyőzni, szeretek játszani, hiszek a gondolat erejében, vagy a telepátiában, ezért volt, van, amikor igenis keményen próbálkozom vele. Nem hiszem, hogy a be nem váltott gondolataink saját életet élve keringenek.... Hogy a leghatalmasabb építő és romboló erő? Erről órákig lehetne elmélkedni, a gondolatot visszavetítve cselekedeteinkre, hisz bármit teszünk, először az gondolatban dől el, a gondolat mozgat minket. Így pedig lehetnek erősek, és veszélyesek. A csoda maga az agy! A kifürkészhetetlen, megfejthetetlen, a bennünk lévő komputer. De visszatérve a gondolatra...Gondolat a visszavonhatatlan. Ha már egyszer megszületett, akkor létezik, van, tudsz róla, máskor is eszedbe juthat, esetleg több napon át is foglalkoztat, valami lesz belőle, vagy elveted, de várakozhat a buksiban egy "félreeső polcon". Te jó ég, ha minden gondolat visszavonhatatlan, és önálló életet kezd a világegyetemben, akkor mi lehet körülöttünk! De jó lenne megérteni!