Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam e ezt, mert „égés”. Égés vagy nem, azt hiszem mindannyian akiknek gyerekeik vannak jártak már hasonló cipőben. Sőt mi több mi sem voltunk annak idején szentek! Csak annak idején tényleg családcentrikus volt a „hatalom”, nem csak hirdette magáról ahogy most. Gyerkőcömnek összegyűlt 23 igazolatlan órája. Igen, óra szám ez és nem nap! Gyermekünk 15 éves, középiskolás és tőlünk távol 50 km-re Szombathelyen jár iskolába, és a hétköznapokon kollégiumban lakik. Én amióta a gyermekünk megszületett „főállású”édesanya vagyok, szinte minden percemet a gyerekünknek szenteltem. Mivel vidéken élünk, hoztam-vittem az óvodába, iskolába, és most a távolság ellenére is száz százalékosan odafigyelek. Szinte napi kapcsolatot tartottam a kollégiumi nevelőtanárral, próbálkoztam ennek az iskolai oldaláról is, ami nem igazán sikerült. Második félévben kaptam az első jelzést néhány igazolatlan óráról a szülői értekezleten. Majd később kaptam egy email-t az osztályfőnöktől, hogy Marci már megint igazolatlanul hiányzott. Másnap rögtön bementem az iskolába, az osztályfőnökúrral megbeszéltük a dolgokat, megfedtem a gyereket és azt hittem itt bezárult a dolog. NEM! Nemsokára kaptunk egy levelet, hogy az iskola feljelentést tett a Vas Megyei Kormányhivatalnál szabálysértési ügyben, eljárás alá vont személy a férjem volt. A férjem, aki három éve arra kényszerült, hogy külföldön keresse a kenyerét, tőlünk egész héten távol, hogy el tudja tartani a családját, és így jó iskolában taníttatja a gyerkőcét. Hihetetlen 23 igazolatlan óráért meghurcolják a családunkat! A faluban van, volt nem egy szülő, aki megkap minden segítséget az államtól, amit ivászatra, cigarettára költ és „szarnak” a gyerekei iskolába járni, meg így nincs is miből, azoknak még a haja szála sem görbül! Az idézésünk félelmetes volt, mindenféle eljárási cselekmény időpontjáról, elvégzéséről, tanúkról, tanúvallomásról szólt. Mindez köszönhető elsősorban az osztályfőnökünknek és nem utolsó sorban általam egyáltalán nem tisztelt kormányunknak. Volt a mi családunkban gyémánt diplomás pedagógus, Marci dédnagymamája, egyetemi tanár, Marci nagypapája, akiket még nyugdíjazásuk után is megkeresték, szerették, nagyra becsülték a tanítványaik mert tudták, hogyan kell az ifjúsággal bánni, de ez úgy látszik mára már olyan ritka, mint a „fehér holló”.
Gyerkőcöm nem egy igazolatlan órája abból származik, amit elismert az osztályfőnök is, hogy: késett a gyerek öt percet, tanár kizavarta az óráról és néha nem csak igazolatlant de még egy elégtelent is kapott. Bevett szokás a suliban, hogy nem foglalkoznak a hetes jelentésével, hanem automatikusan „húzzák a vonalat” az első óráról hiányzott gyereket a többi óráról is hiányzónak írnak be. Milyen világ ez??!! A gyerekem hét közben a kollégiumra és az iskolára van bízva, van telefonom, e-mail címem, ahol lehet értesíteni és mégsem teszik meg, nem figyelnek rá, és utána minket vádolnak! Undorító, felháborító volt ez a „meghurcolás”, aminek minket kitettek, pedig még igazgatói intője sem volt, aminek előzményként szerepelni kellett volna! Én mentem el Marcival és vittük magunkkal a mamát is, aki szegény egészen megszeppent. Az ügyintéző kedves volt, de iszonyú volt maga az eljárás. Én, mint tanú, akinek ráadásul először a vagyonáról kellett nyilatkoznia! Igen, a vagyonomról, vagy egy nagyobb vagyontárgyamról!!! Értitek ti ezt??!! Mi köze a gyerkőc ügyének ehhez?? Majd miután mindenről kitálaltam, és elmondtam a véleményem is, megkérdezték, hogy válljuk-e esetleg a pénzbírságot, vagy közmunkát, ha a gyerek nevelésében levő felelőségünkért elmarasztalnak minket. Miii? Mi van? Nem hiszem el! Persze, hogy nem vállalom, amikor a gyermekem mindig a legkielégítőbb nevelésben részesült, jólétben, mindennel ellátva, ha kell korrepetitorral stb.
Két óra hosszat tartott a kihallgatásunk, Marcit is persze külön, ( azért én bent voltam) szegény a felét nem értette. Nekem például óra pontosan el kellett számolnom június elején a férjemnél kint töltött időmről, mert akkor Marci hazajött és a nagymamájával, és a harminc éves felnőtt bátyjával volt itthon. És még nincs vége, mert a férjem sem ússza meg, a szabadsága alatt még becitálják, hisz ő ellene folyik a szabálysértési eljárás.
Milyen ország ez? Milyen törvények élnek? Hová vezet ez? Mi soha nem kértünk semmi segélyt, még akkor sem, amikor járt volna. Nem ez az állam folyósítja még a családi pótlékot sem, akkor milyen eljárás ez??? Jelenleg Magyarországon semmi féle perspektíva nem látszik, ha nagyon felbosszantanak minket inkább kitelepülünk!