2011.04.14. 20:35 | Szerző: -Ani-

Cserhalmi Anna: Mesét rejtő vízimalom

Lehajolt, hogy az utolsó ágacskát is eligazítsa és összeköthesse a batyut, mielőtt a hátára felteszi. Nagyot sajdult a dereka, a hatodik gyermek születése után ez lassan mindennapossá vált. - Sietnem kell, oda kell tenni az ebédet, és még be kell gyújtanom - motyogta magában. Végre mindennel végzett, neki indulhatott a jó órás útnak a falu felé. Hűvös, ködös reggel volt, pruszlikját szorosabbra húzta, de nem fázott, épp eléggé kimelegítette a rőzse cipelése. Az erdő közepe táján állt egy elhagyott vízimalom, itt mindig megpihent kicsit. Lekuporodott egy nagy kőre és onnan nézte nagy, kerek álmodozó szemeivel az épületet, ilyenkor gondolatban különös meséket szövögetett, amit aztán esténként nem felejtett elmondani a dunna alól pislogó siserehadnak. A malom valaha jobb időket látott, de még most is egyben volt rajta szinte minden. Hatalmas kerekéből csak néhány lapát hiányzott, de egy ügyes férfiember helyre tudta volna állítani fertály óra alatt, akár a hiányzó cserepek pótlását, vagy a mohával borított zsindely befoltozását a kerék melletti kiszögelésben. A sebes víz zúgása erősen hallatszott, de amint elhagyta a kereket szelíden, lecsendesedve csordogált a kétlyukú, terméskőből épült híd alá, és onnan folytatta útját. Egy ütött-kopott ladik félig telve esővízzel, a malomkerékből kiszabaduló habos sodrásban járta féktelen táncát, olykor nekicsapódva a roskadozó fából tákolt lépcsőknek, de így sem tudta eltépni a rozsdás láncot, amivel a molnár köthette ki valaha gondosan. Borka emlékeiben még élt a mindig zsíros kötényt hordó, kicsit tokás, kerekképű molnárné, akinek orcájáról a jóságos mosoly sosem hervadt le, csak ha pörölni kellett a két naplopó inassal, akik naphosszat hevertek volna a lisztes zsákokon, ha az erélyes asszonyság nem tartja őket szem előtt. Hej mert az ura is afféle tedd-ide, tedd-oda jószág volt, bizony annak is elkélt a jóságos dorgáló irányítás. Borka kislánykorában szeretett ide járni, mert a molnáréknak nem volt gyermekük, és szívesen látták hajlékukban a leánykát. Ilyenkor az asszony, behívta a konyhába, leültette a lócára a jó meleg tűzhely mellé, lisztes kezét beletörölte nagy kötényébe, és adott a gyermeknek egy jó nagy buktát, vagy lepényt. Leült mellé és amíg az majszolt, mindig mesélt egy érdekes mesét. Borkának most is mosolyt csalt az orcájára az, az eset, amikor a mese után kiszaladt és végig kutatta a patak partját békákért. Minden egyes békát felemelt, és némi gondolkodás után megcsókolta a fejebúbját. De sajnos egyikből sem lett királyfi, mint a mesében. A kis bolond csak akkor hagyta abba, amikor a molnár felesége ezt meglátta, és próbálta elmagyarázni neki a mese és a valóság közti különbséget. Nehéz volt megérteni, béka láttán még sokáig a varázslatos királyfira gondolt. Talán a sok mese hatására lett örök álmodozó, és hat gyerkőcének mindennapra szőtt meséket. Felhúzta a batyut a hátára, vetett még egy búcsúpillantást a malomra és elindult hazafelé. Lassan a harmat felszáradt, csak a pókhálókon csillogott még, felébredt a természet, szöcskék ugráltak el fürge lépései elől. Rabul ejtette a látvány, és már el is ragadta képzetét a mese szivárványszíneiben gazdag csodálatos világa. A szitakötők repkedő tündérapródok, pillangók a komornák, posztócipője leheletkönnyű cifra topán, hátára nehezedő súly pedig egy arannyal átszőtt brokát uszály. Álmából vékony kis hangocskákra ocsúdott: - Mamuska, mamuska mit hoztál? Mit hoztál? Köténye zsebébe nyúlt, ahol papírosba csomagolva ott lapult a néhány szem málnacukor, amit induláskor rejtett el.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr382826716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2011.04.15. 08:40:02

Nagyon tetszett a kis történet!!! Olyan kis mesés, el képzeltem magamban, mintha kisfilmet látnék. :)

-Ani- 2011.04.15. 22:09:27

@szittyazoli: Zoli! elhűlve mutattam a férjemnek, hogy ilyen nincs! Munkácsy Rőzsehordó nő című képe itt lóg előttem... (persze profi másolat), ez volt az egyik. És itt a másik, vízimalmos kép, ami azóta már keretben van: szerintem.blog.hu/2009/12/07/karos_szenvedelyem
Szóval "ők" voltak az ihletőim. :) Hihetetlen! :)

szittyazoli 2011.04.16. 14:20:21

:) ezek szerint jól "átjött" (és ez nem az első eset :)
...a Munkácsi az egyértelmű volt...a malmot azt próbáltam keresni hozzá, meg ahhoz ami a fejemben megjelent olvasáskor...."gyűrűkurásabbat" szerettem volna, ilyet mint a tiéd, (ez sokkal "hobbitfalvásabb").

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.04.28. 15:59:27

Kedves, hiteles kép egy jólelkű, erős, álmodozó nőről, aki pont olyan, mint a szeriontem blog írónője, a Cserhalmi Anna, nem tudom, hallottál-e már róla? Ha nem, keresd meg, mert érdemes a barátjának lenni, mellette nem unatkozol, és biztos mindig lesz kedved élni, mert annyi életnergiája van, hogy egyedül lepipálná a Fukushimai atomerőművet. Ja, ez így van. De jó, hogy írt a férfiakról két éve egy bejegyzést, én meg elolvastam, és így rátaláltam a blogjára... azóta is Isten ajándékának tekintem őt.

-Ani- 2011.04.28. 19:48:46

@zoltan1: Zavarba hozol, nagyon kedves vagy, köszönöm. :)
süti beállítások módosítása