Hülye hideg idő van! Reggel szokásos újságolvasásomat a meteorológiai előrejelzéssel kezdtem, amiben azt írja októberi hideg várható a következő napokban. Utálom! Kicsit sütött a napocska, gyorsan kiteregettem a hajnali mosást és beraktam még egy programot, annak reményében, hogy még ma megszárad. Mire lejárt, már szaladhattam beszedni a kint lévőket is, mert elkezdett esni az eső, most éppen zuhog. Alig bírok írni olyan hideg a kezem, mindjárt ráfagy a billentyűzetre, nagyon fázós vagyok. És ezekkel a hideg mancsokkal kell most nekiállnom füzeteket és könyveket csomagolni, mert holnapután iskola. Marci megígérte, hogy segít, ez minden évben így van, aztán nem győzöm kivárni és inkább megcsinálok mindent egyedül. Így megy ez a szoba rendrakással is, nem panaszkodom én szoktattam így, eszem, amit főztem, de legalább tudom, hogy tényleg minden rendben van. Holnap még egy harci feladat vár rám, el kell vinni a gyereket, tornacipőt venni. Már látom, amint válogat a márkás cipők közt, és mindannyiszor ahányat odahoz hozzám, el kell mondanom újra és újra: - Tornacipő kell édes fiam! Kicsit százszor összeveszünk majd, de a végén általában egyezséget kötünk. Hm legfeljebb hazajön velünk még egypár cipő, ami könyörgött, hogy hozzuk már el, és különben is majd kell, és annyira megéri, gondolom ezt a verziót már sokan ismeritek. És ezek után elmondhatom magamról: - Ugyan már, bírok én a gyerekkel! Az utóbbi időben kezd hasonlítani Frici macskára, akit én csak Öcsinek hívok mostanság, eltűnik egész napra, és ha megéhezik már messziről hallom, hogy jön. A kert alatt nyávogva, panaszkodva, vagy macskanyelven káromkodva érkezik, mindezt addig csinálja, míg nem kap enni, utána sarkon fordul és volt macska, nincs macska, eltűnik. Visszatérve a gyerekre, komoly feladat előtt állok, és meg szeretném valósítani, bármily nehéz is lesz. Marcuskámnak hétfőtől-péntekig délutánonként itthon kell (kéne) maradnia, nem mehet sehová, tanulni és olvasni fogunk. Hű, ezt még leírni is nehéz volt, nemhogy véghezvinni!:)
A macskákról még annyit, hogy itt gubbaszt most is a macskagyerek az ajtó előtt a lábtörlőn, még nem találtam neki nevet, azt sem tudom fiú-e vagy lány, mert megfogni nem tudom, amióta Franci lehozta a garázs padlásáról. Tegnap osztrák vendégeink voltak, és mit látok, Xénia kezében ott nyújtózkodik a macskoszom! Legszívesebben azt mondtam volna, hogy nyugodtan vigye magával, ha már ilyen jól megvannak! Édes cicusról legutóbbi fotót beteszem kesze-kusza bejegyzésem végére, és ha valaki tud neki kitalálni valami jó unisex nevet várom szeretettel! :)