Marcit tegnap feltettem a buszra, ott álltunk egy jó páran szülők, aggódva, gyermekeink fittyet sem hánytak ránk, sőt alig akartak elköszönni. Most már megnyugodva vettem tudomásul, hogy ez nem csak nálunk van így, mármint ez a szülő ciki effektus, ez járványos tini betegség. A lányoknál egészen más a helyzet, olyan szépen eltrécseltek az anyukákkal miíg várakoztak, én is egy ilyen lányos csapathoz csatlakoztam, jót derültünk a fiúk különcségén, mert bizony a lányok közelébe sem jöttek, az osztálytársnők is biztos cikik. :) Viszont egyik ámulatból estem a másikba, most kezdtük a sulit, idén már ballagunk, és még mindig előttem vannak azok az édes apró gyerekek, most pedig ha jól megnézem őket majdnem, hogy felnőtt lett belőlük. Nem messze van a tábor, pár faluval arrébb, Kemeneskápolnán. Nagyon szép, modern, ifjúsági központ, ahol pályaválasztással kapcsolatos előadások lesznek, kirándulások, strandolás stb., vasárnap érkeznek haza.
A mi Balcsizásunknak egyelőre lőttek, esett az eső, maradt a konyhafestés, ami már el is készült, gyönyörű lett. Apci tündérien kezdte, segített pakolni, leemelte a gáztűzhelynél lévő fűszerpolcot, aminek a tetejéről le is rámolt, de megfeledkezett a második polcról, tele volt apró fűszeres tégelyekkel, volt mert két darab híján mind összetört. Édes, azt mondta már épp időszerű venni újat, szebbet! Igaz! Két óra alatt végeztünk az egésszel, nagyon ügyesen dolgoztunk, és cseppmentesen. Én rámolgattam, Apci pingált, meggondolandó a ház többi részének festése, nem is kell mestert hívni. :) Jó lenne lemenni Balcsira is kicsit, reménykedem, bár az összes időjós oldalt megnéztem, sajna semmi jót nem ígér, olvasgatni pedig itthon is tudunk, bár a füvet akkor is le kell vágni. :)

Franci cicát még a néha szemerkélő eső sem zavarta a szunyókálásban

Kicsit közelebbről is megnéztem.....