Vendégeim voltak Érdről, barátnőm és a párja, csütörtökön jöttek és ma mentek el. Jól éreztük magunkat, mindennap hajnalig beszélgettünk. Marcusnak befejeződött a suli, jövő héten évzáró. Nagyon meleg van, napközben ki sem lehet lépni a házból, viszont este jó kint ücsörögni. Marci ma egész nap strandolt, a szomszédban van Borgáta fürdő, csak át kell sétálni a hegy alatt. Egész jó, de én akkor is csak a nyilt vizi strandokat szeretem.
Érik a borsó, már harmadszor szüreteltük. Imádom szedés közben eszegetni, pucolni kevésbé, mert csúnya lesz tőle a körmöm. Apci nagyon aranyos, mert ha itthon van azt legtöbbször ő csinálja. Nem fagyasztom be, mert nem is ültet Tamáska annyit, pont azért mert úgy nem szeretjük, ez így finom, fagyasztottat lehet venni is, abban pedig a gyári finomabb. Az ott a képen egy szép nagy tál, fejteni való. Nézzük csak meg a következő képen, mi lett belőle?
Mintha kevesebb lenne. Nem értem...
Pedig én fejtettem, és senki nem járt a közelemben. :)
(Na azért ez sem kis tál.) Mindenesetre nagyon fincsi leves készült belőle tegnap, barna és fehér csiperke gombából tejfölös gombapaprikás volt hozzá, nokedlival, és szintén a kertből szedett fejessalátával. Gyöngyi megtanított csokoládékrémet készíteni, hű valami csodásat varázsolt, nem töltöttük piskótába, hanem hidegen poharas krémként ettük.
Lassan tényleg kiérdemlem a Gombóc Artúr II. címet.