Pénteken Egerbe mentünk. Hosszú volt az út, Győr, Tatabánya majd Budapesten keresztül ki az M3-ason Eger felé. Nagyon tetszett, mert imádok utazni, nézelődni. Egerbe este érkeztünk, szupi és barátságos volt a szálloda, amibe megszálltunk. Miután lepakoltuk a cuccokat még kicsit sétáltunk. Marci hamar elaludt, Apci szenvedett egy darabig az új hely miatt, és én is elég soká tudtam csak elaludni, nagyon sokáig néztem az ágyban a tv-t. Másnap reggel miután Tamás elintézte a repcsi üzemben a dolgát, felkerekedtünk és amennyire az időnkből futotta bejártuk Eger városát. A várban megelevenedett előttünk újra az Egri csillagok története, idegenvezetőnktől sok mindent megtudtunk és sok szépet, érdekeset láthattunk. Nagyon tetszett a panoptikum, abban is Dobó István, szép ember volt. A kazamatákban megismerkedtünk a tűzkerék működésével, amit Bornemissza tervezett, és az ágyúk működését is elmagyarázták. Hát nem volt egyszerű abban az időben a háború. Gárdonyi Géza életéről is mesélt az idegenvezető, fantasztikus ember volt, miután kiadták az Egri csillagokat, utcát neveztek el róla, amiben még húsz évig élt. Miután meghalt az egyik füles bástyában temették el, vallásos ember lévén, aki hitt a lélek halhatatlanságában, kérésére lett a sírján az a felirat, hogy: Csak a teste. Szomorú szívvel indultunk haza Egerből, bizony még egy jó pár napot szívesen eltöltöttünk volna itt. Érden a Schell kúton még egy röpke randit beszéltem meg Gyöngyi barátnőmmel, aki három hónap után pénteken érkezett haza Svájcból, de nem tudtunk hosszabb időre találkozni, mert szombat estére még színházjegyünk volt. Hazaérkeztünk időben, itthon gyors tusolás, öltözködés és már mentünk tovább a Bob herceget megnézni. Arról majd bővebben beszámolok később. Este tizenegykor lett vége a rohanós, de gyönyörű napunknak.




















Ugye milyen szépek a viaszfigurák? Mintha ott dolgozott volna éppen a kovács, vagy a szurkot öntő asszony, és a legszebb Dobó.... :)