Azt hittem rajtam nem fog ki a tavaszi fáradtság. Dehogynem, egész nap csak aludnék!
Ennek ellenére éjszaka alig aludtam, filmet néztem félháromtól ötig. Utána már tudtam volna aludni, ahogy most is. Múlt héten a gyermekorvosnál összeszedtem egy jó kis torokfájásos, tüsszögős micsodát, nagy nehezen mostanra sikerült belőle kilábalni. Nagyon jól indult a napom, :( raportra voltam hívva a polgármesteri hivatalba Bandi kutyus miatt. Édes Bandus szeret kicsit csavarogni az utcán, de az égvilágon nem bánt senkit. Mégis van egy-két ember, aki a többi acsargó kutyushoz sorolta az enyémet és most tízezer forint büntit kell fizetnem kutykó kiruccanásaiért. Na félre a bajokkal, azért sem pipásítom magam és az olvasóimat sem traktálom ilyesmivel. Nagy csavargásra készülünk pénteken, jó messzire, Debrecenbe megyünk. Szombaton „Bob herceg”, főleg Marci miatt, meg kell néznie. Azon gondolkodtam éppen, hogy ez a hónap nálunk jó kis ünneplős hónap, Anya szülinapjával kezdődött elsején, Tamáskám névnapja volt hetedikén, ma a Gáborkám névnapja van, és hétvégén ünnepeljük Marci szülinapját. Szóval nem csak péntektől hétfőig, egész hónapban belehúzunk rendesen, aztán mindjárt itt a húsvét. Tavaly nyár óta mindennap megkapom a napi evangéliumot. Bizony van sokszor, amikor torlódik és már öt-hat olvasatlan van a postámban, de igyekszem, ha egyszerre is, de elolvasni őket. Van, amelyiken csak átszaladok és törlöm, aztán van, amelyik gondolkodóba ejt, sőt visszatérek rá. Így jártam a vasárnapival, amelynek elmélkedés részét megosztom most veletek.
  „Életünkben előfordulnak olyan helyzetek, amikor nehéz kérdést tesznek  fel
  nekünk, s komolyan gondolkodóba esünk, hogy mit is válaszoljunk.  Bizonyos
  csapdahelyzetekre gondolok, amikor mindenféle válasz rossznak tűnik.  Nagy
  bölcsességre van  szükség,  hogy az  ilyen  helyzetekből ki  tudjuk  vágni
  magunkat, s  vagy rögtön  érkezik  a jó  gondolat,  vagy késik,  de  akkor
  szégyenben maradunk. Az egyik kedves ismerősöm, Eszter is ilyen  helyzetbe
  került egy  alkalommal.  Vonattal  utazott  szüleivel  és  testvérével,  s
  útközben beszélgetésük során  vallási dolgokra terelődött  a szó. A  velük
  szemben ülő férfi ettől kezdve gúnyos mosollyal követte a beszélgetést,  s
  egyértelműen látszott  rajta, hogy  nem hisz  Istenben. Illendőségből  nem
  szólt bele a szülők és a  gyerekek beszélgetésébe, de nem lehetett  tudni,
  hogy mikor fog nála elszakadni a cérna. Egy idő után elővett a  táskájából
  egy szelet csokoládét, éppen olyat, ami egyébként Eszternek is a  kedvence
  volt. Már majdnem  megbontotta, hogy megegye,  amikor hirtelen támadt  egy
  ötlete. Eszter  elé tartotta  a csokit  és ezt  mondta: "Kapsz  tőlem  egy
  szelet  csokoládét,  ha  megmondod,  hogy  hol  van  az  Isten?"  Hirtelen
  megfagyott a levegő. Hát mit  válaszolhat egy tizenkét esztendős,  jólelkű
  lány egy ilyen provokáló kérdésre?  Milyen bizonyítékot tudna mondani  egy
  hitetlennek  Isten   létezéséről?   A  szülők   megdöbbenésükben   azonnal
  elhallgattak, s  lányukra  néztek, miközben  a  férfi továbbra  is  gúnyos
  tekintettel Eszter előtt lóbálta a  finomságot, várva a feleletet.  Eszter
  elgondolkozott egy pillanatra, de nem jött zavarba. Elővette  hátizsákját,
  amelyben az öccse és az ő számára is éppen ugyanilyen csoki lapult. A  két
  csokit tenyerén a férfi elé tartotta és megszólalt: "A bácsi kap tőlem két
  szelet csokoládét, ha megmondja, hogy hol nincs az Isten?" Most viszont  a
  férfi arcáról fagyott  le a gúnyos  mosoly a megdöbbenéstől,  mert erre  a
  kérdésre bizony nem tudott  mit válaszolni, s  szégyenkezve hajtotta le  a
  fejét.”
Ugye jó kis történet volt? Nekem nagyon tetszett. :)