Tegnap is akartam írni, de egyszerűen elszúrtam az időt, addig nézelődtem a neten, míg majdnem ülve elaludtam. Van egy kedvenc zeném, vagyis időről-időre mindig van egy kedvenc zeném, amit folyton hallgatok, most is az megy www.youtube.com/watch
Ha ide ülök a gép mellé és nem tudok mit írni, akkor jön az éppen favorit zene, és megszáll az ihlet. Mostanság Luke Steele a múzsám (nem a focista, hanem az énekes), nagyon csípem a pasit.
A tegnapi blogolásból pont ezért nem lett semmi, mert mindent elolvastam, végignéztem róla a weben.
- Jó, jó persze már nem vagyok bakfis, de néha nem bírok magammal és előtör belőlem. Szerintem pont ez a baj az emberekkel, hogy mindig viselkednek, „koruknak megfelelő” pózt vesznek fel, megpróbálnak megfelelni másoknak. De kiknek? És miért? No, én is azon vagyok, hogy ne lógjak ki túlságosan a sorból, de azért nem tagadom meg önmagam.
Lélekben azt hiszem, örökké fiatal maradok, ez sok mindenben megnyilvánul.
Ha végignézek egy hetemen, hogy mit csináltam, mit néztem, hallgattam, miről álmodtam, álmodoztam, miről hogyan vélekedtem, hm… hát igen. :)
És ha ezt összehasonlítom a huszonéves önmagammal, nem sokat változott, sőt, talán semmit, vagyis bölcsebb lettem egy kicsit.
Egy dolog bosszant nagyon, hogy miért kell a testünknek megöregedni! (hála, ez még nem az én problémám, de szembe kell nézni vele)
Van sok idős ember, akire ha ránézel, szemében ott bujkál a huncutság, és ha tehetné, még cigánykereket is hányna, csak a teste az akadály.
Az egyik újságban olvastam egy 105 éves művészről, aki a hosszúélet titkának az önmagunkkal szemben lévő elégedetlenséget nevezte meg, és az életben az volt a legnagyobb boldogsága, amikor 10 éve megismerte mostani, imádott feleségét.
- Veszitek?
Tíz éve, 95 évesen nősült, és még mindig tele van vitalitással, alkot és boldog ember.
Erről az elégedetlenség dologról már írtam én is, tulajdonképpen ha mindennel elégedett vagy leragadsz egy szinten, mert ez is jó, az is jó, nem is akarsz javítani rajta, sem többre jutni esetleg, vagy fejlődni lélekben és értelemben, mert a „jó pap is holtig tanul”, tehát szükséges az önbizalom mellett némi elégedetlenkedés önmagunkkal szemben.
A másik nagy gáz szerintem az én korosztályomnál, hogy lemondunk az álmainkról. Egyrészt lustaságból, másrészt intünk egyet, ugyan már az én koromban.
- Nem, nem és nem! Soha ne add fel! Akkor nincs miért tovább élni!
Ha semmilyen esély nincs az elérésére, álmodozni és hinni, hogy majd egyszer sikerül, az nem kerül semmibe, de a hit és a remény mindennek értelmet ad, az egész életnek!
Az Empire Of The Sun rekordot fog ma dönteni letöltésben általam a YouTubeon, amilyen fáradtan ültem ide, most annál frissebb vagyok, ez pedig az ő zenéjüknek köszönhető. Imádok így írni, hogy közben zenét hallgatok és nézelődök a neten! 
Kicsit összevissza sikerült lehet, hogy amit írtam, de a mondanivaló szerintem elég érthető. :)