Ég a fejem, mert tegnap szerencsére este még leellenőriztem a bejegyzésemet.....
és mit találtam, rossz beszúrást, cseréltem és immár a jót láthassátok. Ciki! Előfordul ha az ember sebtiben próbál valamit megcsinálni. Bocs!
Volt még egy személyes hozzászólás is, miért töltöttem a falunapi bulit a férjem nélkül?
A tokorcsi reptéren dolgozott, repülős nap volt.
Azt hiszem most már minden "tiszta", jöhet az új bejegyzés:

Annyi szép és jó dolog van az életben, velem most történt meg egy, aminek roppant örülök, de nem csak én, hanem a fiaim is. Sok-sok év után, szombaton meglátogatott minket a nagyobbik fiam keresztapja, Dody. Elhunyt, első férjem nagyon jó, azt hiszem gyermekkori barátja volt, és annakidején hétköznapjaink résztvevője, de együtt jártunk bowlingozni, tekézni, TV adás nélküli hétfőkön, vacsorázni a többi baráttal együtt. Szép idők voltak azok! Azt hiszem talán a legszebbek. Akkor még nem kellett megélnem ennyi szörnyűséget, hiszen azóta nem csak Gábort vesztettem el, hanem az apukámat és sok kedves hozzátartozómat is.
Dody látogatása nem csak örömmel töltött el, hanem visszahozta egy picit a múltat, mindannyiunknak eszébe juttatta.
Megható volt, amikor anyukám Gábornak azt mondta: - Mit szólsz itt a keresztapád!
Gábor átölelte és megpuszilta Dodyt....... ebben az ölelésben ha másodpercekre is, azt hiszem benne volt az összes emlék..... Érd, és az apukája is. Szerencsére annyi más felé figyeltem közben, mert ha nem biztosan elpityeregtem volna magam...
Szeretnék még sok hasonló szép napot megélni, de igazából nem tudom az érzéseimet evvel kapcsolatba kifejezni......szívemből örülök....
A legjobbakat neked, örültünk Keresztpapi!