Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.
Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.
Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.
(kínai tanítás)



Gyönyörű tavasz van, minden csupa virág, már a tavaszi fáradtságon is túl vagyunk, és az ébredő természettel, észrevétlen ébred a lelkünk is. Ne feledkezzünk meg a hétköznapi rohanás közben, odafigyelni, testünk, lelkünk apró jeleire. Ollóztam egy pár idézetet, és miért pont a szerelem a téma……mi más juthat eszünkbe tavasszal, mire ihlette a tavasz nagy költőinket?. Szerelem, melengető mint a tavaszi napsugár, érzékeny mint a rügyet bontó fák, hangulatában oly változó mint a tavaszi időjárás. Bánatra örömöt, örömre bánatot hoz, átkozzuk ha jön, sóvárgunk ha hiányzik az életünkből. A legszebb verseket, a legszebb képeket mégis mind, mind a szerelem és a tavasz ihlette….

“A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.” (Gabriel García Márquez)

“A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.” (Jókai Mór)

“Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.” (Rey)

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)