2015.02.09. 23:22 | Szerző: -Ani-

Késő estig el sem állt. Renget söpörtem, lapátoltam, nemcsak itthon és a házunk előtt, hanem anyukámnál is. Marci csak késő délután jött haza a suliból kénytelen voltam csinálni, különben hihetetlen mennyiségűre nőtt volna. No, ilyenkor hol vannak a kéregetők, a "munkanélküliek", és azok, akiken oly sokszor segítünk én és az anyukám?... Ha munkáról van szó, eltűnik szépen mindenki.... szomorú.... mindegy ez van, már megszoktam.
Fotóztam megint, de most nem ide tettem fel a képeket, hanem az Indára, ott sokkal nagyobban lehet látni ezt a hófehér mesevilágot. Megnézhetitek ITT
Jaj, nagyon fáj a csuklóm, a karom és a vállam! De annyira, hogy két órával ezelőtt sírnom kellett, aztán Marci tanácsára bekentem jól sport krémmel, bevettem magnéziumot, és Flector port vízben feloldva.... most már talán túlélem. :-) Remélem a derekam sem mondja fel holnapra a szolgálatot. Aranyos volt Marcus, aggódott, és egyáltalán nem voltam éhes, de rábeszélt egy kis vacsira, sajtos melegszendvicset készített nekem, hozzá egy nagy bögre fincsi zöld teát. Tudja a gyerkőc, hogy miről van szó, nem olyan rég "saját bőrén" megtapasztalta, gyúrni jár, és kezdetben megvoltak a "túlkapások", amikor ugyanígy szenvedett, mint most én. Jaaaj! :-(

hooo.jpgszóval ez egy térdig érő hócsizma, a hó is addig ért....
terdig.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr97156807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2015.02.10. 13:13:23

Nem semmi ilyenkor a hólapátolás bizony, főleg a női csontoknak... :)

-Ani- 2015.02.10. 15:30:50

@ildsisy: Szerencsére reggelre minden bajom elmúlt..... és a derekam sem fáj. :)