2014.12.11. 06:00 | Szerző: -Ani-

Rohamosan közeledik a karácsony, örülök, leszámítva azt a kis pánikot, amit a bevásárlóközpontokban érzek, amikor felcsendülnek a jól ismert száncsengős dallamok. Ilyenkor osztok-szorzok, számolom a napokat, megpróbálom végiggondolni a teendőket, és bevallom őszintén jobban szeretnék már a két ünnep közt lenni. :-)
Rengeteg dologról tudnék írni, de nem, idén valahogy az "elcsendesedés" jellemző rám, sok összetevője van a dolognak, nem akarok belemélyedni, egyszerűen azt érzem, hogy itt az ideje a csendnek, nyugalomra vágyom. Mire eljön az ünnep, szeretném a lelkemet is ünneplőbe öltöztetni, ahhoz pedig ügyesen be kell osztanom az időmet, és az erőmet. Ráadásul mindig történik valami, amivel szembe kell nézni, ami kicsit átírja a dolgokat, keresztülhúzza a számításokat, ilyen például, hogy Marcusnak tornaórán megsérült a bal kéz kisujja, le vállt a porc, sínben van az ujja. Vagy anyának nem lett jó az EKG lelete, és vissza kell térnie a véralvadásgátló szedésére, előtte roham fogászat, foghúzások, mert góc stb.. Hm.... szóval akadnak azért nem éppen az ünnepi készülődésbe beillő gondok. Ma egy gyógypedagógiai intézménybe megyek, ruhákat viszek, de vásároltunk élelmiszereket is az adománygyűjtőknek. Tegyük ezt minél többen, varázsoljuk kicsit szebbé a rászorulók karácsonyát, próbáljuk meg könnyebbé tenni nekik az éhezéstől, nélkülözéstől sokkal nehezebben viselhető hideg téli napokat.

hosziv.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr1006971295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.