2014.08.14. 08:00 | Szerző: -Ani-

egy mézeskalácsházban jártam, két szeretetre méltó, kedves ember portáján, ahol nagyon jól éreztem magam.....
Ott a bab termése is hatalmasra nő.... és mint a mesében, mire beérik talán égig érő fa lesz belőle...

012_1.JPG

A kertben szebbnél szebb virágok nyílnak...

005.JPG
006.JPG
009.JPG
015.JPG
és az elvirágzott szamárkórót is nagy becsben tartják...

020.JPG
A kútkáván pici cserepekben sok-sok tüskés, bolyhos, pozsgás titokzatos apróság virít...
.
034.JPG036_1.JPG002.JPG
és bármerre néztem mindenütt virággal teli kaspók, érdekes formájú kavicsok....

003.JPG
035.JPG
033.JPG
032.JPG
A "mézeskalácsházról" nem is beszélve, eláll a szó, megnyugszik a lélek, minden zeg-zugától tátva marad a száj...

030.JPG
Ebben a házban minden tárgyhoz emlékek kötődnek, gondos szeretettel őrizték meg, vagy gyűjtögették össze őket, nem egy "hóbortos vidéki dizájn"...

028.JPG
026_1.JPG
022.JPG
025.JPG
023.JPG
024.JPG
A szeretet és nyugalom kicsiny szigete, amit két kedves kis emberke teremtett meg, egy idős házaspár, akiket én nagyon szeretek és a mi Borcsánk nagyszülei. :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr546602059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.