Barátság… törékeny…
Hosszan lehetne ecsetelni, ki a barát és ki nem az. Ki az, aki csak megjátssza, ki az igazi, mit is jelent barátnak lenni? Mit bír ki egy barátság, és hol van az a pont, ahol mindez kimerül?
Egy barát azért szeret, ami vagy. Tiszteletben tartja a vallásod, politikai nézeted, másságod, elfogad úgy, ahogy vagy. Szerintem az igazi barát tud hallgatni, meghallgatni, néha szavak nélkül is megérteni, veled érezni. Nem tolakodik, nem akar „sok” lenni, nem erőltet, nem ajánlgat olyasmit, ami neki tetszik, és ezzel téged kényelmetlen válaszút elé állít. Egy barát legyen az éppen a Föld legtávolabbi pontjában, akkor is érzed a közelségét, a jóságos melegséget, ami a szívedet betölti, hogy Ő a Te barátod. Egy barát a kritikáival is tud építeni, ha azt tapintatosan teszi. Persze mindez, amit most leírtam csak akkor az igazi, ha oda-vissza működik.

Elmesélek néhány negatív tapasztalatot, amitől az élet nem kímélt, de általa tanultam, több lettem:
Amikor özvegyen maradtam két kis gyerkőccel, barátkoztam egy háromgyermekes elvált anyukával, és egy másik elvált kétgyerkőcössel. Vidámságot varázsoltunk egymás hétköznapjaiba, sokat nevettünk, együtt jártunk mindenhová. Edit a három gyerek mellett taxis diszpécser volt, nagyon nehezen tudta a fizetését beosztani. Amikor jött a tél, bizony nem tudta a fát meghozatni, mert nem tudott annyi pénzt egyszerre kifizetni, és apránként kellett volna félre tennie rá, amit persze, hogy nem tett meg. Nekem megesett a szívem rajta, és meghozattam neki a fát. Megbeszéltük két-három hónap alatt megadja. A fa elfogyott, kitavaszodott, nemhogy a pénzt nem láttam, de Edit is eltűnt az életünkből, titokban egy szép napon elköltözött. Másik barátnőm, akivel mindent megosztottam, mint egy testvérrel, azt hitte, hogy a szerelmemen is osztozni lehet, csak egy kicsit bújt a barátom ágyába, mind kettőt kirúgtam. Amikor ideköltöztünk, itt is találtam egy barátot, szépen indult a barátságunk, nagyon különböző emberek voltunk, mégis roppantul örültem, hisz idegen környezetben, idegen emberek vettek körül. Nem tartott sokáig, sajnos ebben az esetben is a fránya pénz volt a ludas, pénzt adtunk kölcsön egy üzlet finanszírozásához, aminek a felét sikerült csak nagy nehézségek árán visszaszerezni. És még mesélhetnék… de ki nem. Ennek ellenére nem vesztettem el az igaz barátságba vetett hitemet, mert van olyan barátnőm, aki húsz éve meg van, és ha hónapokig nem beszélnénk, mi akkor is tudjuk, hogy mindig ott vagyunk egymásnak, számíthatunk egymásra. És van sok barátom, kortól és nemtől független, mert szeretem az embereket. Vannak távoli barátaim, és blogger barátok is, sőt olyanok, akikkel még sosem találkoztam személyesen, de megérzik, ha valami baj van velem, aggódva írnak nekem, vagy telefonon hívnak, ha huzamosabb ideig nem látnak, vagy amikor egy olyan bejegyzésem születik a blogban.
Szeretlek benneteket barátaim, jó, hogy vagytok nekem! Roppant jó érzés, szeretni, és szeretve lenni!