2014.04.13. 19:33 | Szerző: -Ani-

Apci születésnapja volt. Amennyire csak tudtunk, összejött a kis család, Tóni, Bori és Marci képviselték a gyerkőcöket, a többiek telefonon kívántak Apcinak boldogot. Mit is süthettem volna..... persze, hogy csokoládés fatörzset, hisz ez Tamáska kedvenc sütije, azonkívül készítettem egy kis epres túrótortát. Hm... amilyen lángész vagyok, elfelejtettem venni színtelen, vagy piros gyümölcskocsonyát a tetejére, itthon csak narancsos volt, ezért maradt a teteje natúr epresen. Aztán a második baki... kevés volt a zselatin lapocskám itthon, szóval a Jóisten tartotta a tortában a lelket, az utolsó falatokat már tálkába szedtem. :-) Van ez így, de finom volt!

Ebédre húsleveskét készítettem, majd pici brassói apró pecsenye, rántott sertésborda, rántott pulykamáj, és rántott pipicomb volt, rizibizi, sült burgonya és burgonyakrokett körítéssel. Friss csalamádét adtam hozzá. Ebéd után megérkezett Dönci cica, Bori mellé szegődött, és kölcsönösen imádták egymást. Bori rengeteg képet készített róla, nagyon bírtam, amikor azt mondta, hogy neki kell a Dönci így cakk-pakk pocaklakó kiscicástul, vagy jó lenne legalább egy kis cica. Tóni nem kis ijedtséggel reagált a viccre, hisz nekik már ott van édes Luluka, aki két cicát is kitesz. :-) Délután átmentünk anyukámhoz, beszélgettünk, kutyát és cicát dajkáltunk, régi fényképeket nézegettünk, öröm volt látni, hogy mennyire jólesett neki az ott létünk. A gyerekek hazamentek, most éppen hulla fáradt vagyok.... megyek és pihenek egy hatalmas nagyot. :-) Bori szedett nekem szép virágot.... imádom a mezei virágokat!

page.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr346025947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.