2013.09.18. 23:04 | Szerző: -Ani-

Megpróbálom ott folytatni, ahol abbahagytam. Csütörtökön elvittem anyukámat Szombathelyre, bőrgyógyászhoz megnézetni, hogy a két évvel ezelőtti övsömör okozza-e a rosszulléteit. A doktornő megnyugtatott minket, hogy biztos semmi köze a dolognak a szerdai problémához. Bejelentkeztünk hétfőre a fogorvosunkhoz is, hátha van valami közük a fogaknak a szívproblémához. A Fő téren kicsit megszédült, megtántorodott, úgy kaptam el, nehogy elessen, de hamar rendbejött. Péntek hajnalban telefonált, hogy nagyon rosszul van. Felhívtam az ügyeletet, hogy mit csináljak, mentőt hívjak, vagy kijönnek? Kértek, hogy ha van rá lehetőség, akkor vigyem be Celldömölkre, hozzájuk az ügyeletre. Bevittem, elmondtam, hogy beutalónk volt szerdán, és a sürgősségiről hazaküldtek. Anya mielőtt átmentem bevette a gyógyszert, amit javasolt szerdán a szívtelen doki, talán az hatott, a csuda tudja de a hajnali EKG vizsgálat állítólag jó volt. Mégis tőlem kérdezgette a magyarul kissé rosszul beszélő orvos, hogy hívjon-e mentőt, beküldje Szombathelyre, vagy inkább hazaviszem? Közben álmosan és tanácstalanul nézett maga elé, majd még azt is megemlítette, hogy esetleg pszichiáterhez forduljunk, hátha depresszió, vagy pánikbetegség van a háttérben. Na jó, ebből elég! Hülye az anyám, azért van ritmuszavara? Azért szédül, veri a víz, a vérnyomása majdnem 200, a pulzusa meg majdnem 120. Hazahoztam. A hétvége szerencsére jó volt, semmi rosszullét, állandó vérnyomásmérés, minden rendben volt. Hétfőn fogorvos, gócra utaló jel nincs, majd mentünk a belgyógyászunkhoz, aki csütörtöktől nem volt itthon, egy konferencián vett részt. Szerdán ő utalta be sürgősen Szombathelyre az anyukámat, most nagyot nézett a Doktornő, és fel volt háborodva a hallottakon, azonnal csináltatott egy EKG vizsgálatot az ép panaszmentes, „viruló” mamámnak. Mondanom sem kell…. pocsék lett az eredmény, ugyanolyan, mint múlt szerdán, azonnal hívta a kardiológiát, befektették, és monitorra tették. Jelenleg a celldömölki kórházban van, végre jó helyen, kétszemélyes fürdőszobás szobában, mindenütt tisztaság, naponta háromszor felmosnak, szellőztetnek, minden modern és nagyszerű, kedvesek a nővérek, és odafigyelnek az orvosok. Egy hét késlekedéssel odakerült, ahová kellett, a legjobb kezekbe, minden vizsgálatot megcsinálnak „szép sorjában”, beállítják a gyógyszereket és remélem, mielőbb hazajöhet. Mindennap meglátogatom, és hatalmas kő esett le a szívemről, már nem kell rettegnem….
Ha jól belegondolok félelmetes az, ami itt folyik, "rémtörténeteket" mesél mindenki az egészségügyről, és az egészben az a legszörnyűbb, hogy ezek a dolgok mind, mind megtörténtek! Iszonyú kevés az orvos, annál több a "kitudja honnan jött kókler". Hiába a kórház, a műszerek, ha semmire nincs pénz, mindenkinek megvan kötve a keze! Várólisták tönkelege, szenvedő betegek, pénz minden baromságra van, csak arra nem jut, amire kéne!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr865522961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katici 2013.09.19. 08:19:23

Ani, értem a felháborodásod és teljesen egyetértek.
Anyukádnak nagy szerencséje van, hogy ott vagy mellette.

Atom · http://atom.blog.hu 2013.09.19. 10:44:21

Kórház? Ahelyett, hogy kimenne focizni! Építsünk is gyorsan egy stadiont az udvarba, attól jobban lesz.

-Ani- 2013.09.19. 12:56:43

@Atom: Hogy ez nem jutott az eszembe!! Bizony az kell a népnek!!

Ilds. 2013.09.27. 09:17:03

Remélem már otthon van anyukád, jobbulást kívánok neki! :)

-Ani- 2013.09.28. 10:51:20

@Ilds.: Igen, csütörtökön hoztam haza. Minden rendben, nemsokára jövök és írok. Puszi!