2013.09.03. 08:45 | Szerző: -Ani-

Mozgalmasan telnek a hétköznapjaim, úgyszólván semmire sincs időm, teljesen lekötik minden percemet a kiscicák, akik lassan az agyamra mennek. Kellett ez nekem?! Huh! Még egyszer nem lesz, megfogadtam, hogy csak nagy cicát fogok örökbe fogadni ezután. Hogy miért? Egész álló nap nyivákolnak, nem győzök velük foglalkozni, etetgetni, az elején még cumisüveget is vettem az állatpatikában és tápszerrel etettem őket. Fárasztó, főleg az, hogy mindig láb alatt vannak, és beszeretnének jönni a házba, amit nem lehet. Szóval állandó cselezgetés, és inkább ki sem megyek csak had aludjanak, játszanak egyedül, szép csendben. Persze mindig vannak olyan húzásaik, hogy rohanok a fényképezőgéppel, például szeretnek locsolókannában aludni, de abból is a kisebbikben, vagy kerti munkáscipőben, abba beájulva, ketten egybe. Citrom és narancsolajjal permetezem a teraszt, nehogy ide piszkítsanak, nem lesznek "szobacicák" de ettől függetlenül macskaalomhoz szoktatom őket. No de nem csak "macskálkodom".... Mert beérett a kis szilvafánk, iszonyú mennyiség termett rajta, amiből jó adagot épp most próbálok lekvárnak befőzni. Van a sütőmben és a tűzhelyen is.... nem tudom milyen lesz és nagyon macerás. Tóni fiam cicája, Lucie itt van nálam egy hétig, a suli pedig Marcusnak tegnap elkezdődött. Még ezt leírni is sok volt....:)  Ezért aztán most nincs kedvem nemhogy blogolni, még a gépemet bekapcsolni sem.
Múlt héten találkoztam a "Grafittársaimmal", (Laci nevezte el így a csoportot, nagyon tetszik) jót beszélgettünk, remélem még sok ismétlés lesz. Ma megpróbálom estére összekanalazni magam egy jóga óra erejéig, ami megint csak egy kis kikapcsolódás. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan elszaladt a nyár. Igazán szép volt, tartalmas, csak rövid, főleg a családdal együtt töltött időre gondolok. És, hogy mennyit számít a kedélyállapot, a pihenés, a szeretet, ami körülvesz... Orvosi segítség nélkül megszűnt a gyomorfájásom, túl sok volt már a stressz. Remélem ez a tanév már könnyebb lesz, és lassacskán legkisebb fiókámnak is "benő a fejelágya". Macskuszok is felnőnek... ámen.

Ők itt a Lonci és a Dönci..

dönc1.jpg
a locsolókanna lakók..


dönc2.jpg
és egész álló nap eszegetők.. :)


dönc3.jpg
Itt pedig Lucie, Luluka, ahogy Bori nevezi. Ablak lakó, legalábbis elég sok időt tölt az ablakokban...

lucie1.jpg
vagy pedig mellém kuporodik a nappaliban és ilyen édesen alszik.

lucie2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr115492920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.