2013.04.08. 12:06 | Szerző: -Ani-

Apci hajnalban indult, azóta fent vagyok. Hatkor Marcit ébresztettem, elkészítettem a sulis szendvicseket stb. majd visszafeküdtem, de előtte Mackó hálótárs mellé bevittem a laptopomat. Eszembe jutott a majdnem egy éve elrejtett "varázslistám", gondoltam átnézem mi teljesült belőle. A listáról ITT írtam tavaly. Rejtekhelyéül az én jó öreg, gyönyörű, kedvenc könyvem szolgált. Reviczky Gyula összes költeményei. Lánykoromban sokat forgattam, imádtam ezeket a verseket, és a szerelmes leveleimbe bizony bemásoltam belőlük néhányat. Az "Örök szerelem" című versnél, magától nyílik ki a könyv. Letettem magam mellé a könyvet, és kicsit később elkezdtem nézelődni a neten.... Mit ad Isten, ilyenek a véletlenek, az egyik blogbarátomnál az Örök szerelem egy darabja, napi idézetként szerepel.
Reviczky1.JPGÚgy megörültem neki, végre eljött az ideje, hogy "beblogoljam" a könyvet és a verset is! Nemegyszer megfordult a fejembe, hát most boldogan megteszem.

reviczky.jpgA könyv első kiadás, szegénykémnek hiányzik az "első-belső oldala", ahol a kiadás dátuma lenni szokott. Aukciós oldalakon, antikváriumokba kerestem ezt a kötetet a neten, mert van több is, de rátaláltam az enyémre, hogy végre megtudjam azt a dátumot.(na csak kinyögtem)
Reviczky Gyula Összes Költeményei I. kötet: Első szerelem - Emma - Perdita - Változatok 1895 Athenaeum R. Társulat Díszes, aranyozott, selyem-kötésben, körül aranyozott lapszélekkel. (miért írtam ott a kommentben bőrkötést.... néha félrebeszélek) :)

Örök szerelem

- 1877. julius 14. -

Régi szeretőm vagy! Már mi régen
Megöleltük egymást számtalanszor.
Egyszer élünk minden ezer évben,
Férfi vagyok én s te mindig asszony.
Te enyém vagy, én tied vagyok,
S ha te meghalsz, én is meghalok.

S ha aludni tértünk, sírba dőlve,
Akkor is találkozunk mi ujra.
(Áldott az a szél, áldott örökre,
Mely a mi porunkat összefújja!)
Ott is szerelemrül álmodunk,
Ott is együvé kerül porunk.

Egymásé vagyunk örökre, bárha
Száz alakot, száz helyet cseréltünk.
Suttogunk forró szerelmi lázba',
Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk!
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.

És ha újra kezdjük a bolyongást,
S szél, vihar, hab és felhő ragadnak;
Hamvainkat száz alakba' folyvást
Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab.
Legyen élet vagy legyen halál,
Minket örök hűségben talál.

Igy töltöttünk már mi miljom évet.
Ha te rózsa voltál, én a harmat.
Gerliczének én voltam a fészked;
Hullám voltál s én a hattyú rajtad.
A szivárvány egyik fele én
S te a másik, fent az ég ívén!

Bízva nézek a halál elébe:
Mert szívünk nem veszti el szerelmét.
Hamvam' a te hamvad közelébe
Fogja vonni boldog, édes emlék.
Együtt élünk és együtt veszünk
S porladozva is ölelkezünk.

Hervadás, halál, múlás regéi,
Nem hiszek én bennetek! Hiába,
Szerelmünket ez a sors nem éri;
Nincsen annak vége, nincs halála.
Időt az nem ismer; kezdete
Sose volt és nem lesz vége se.

Dobogó szívem minden paránya,
Mely a míg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene.
Örök álma, örök élete.

Mit tünődöl? Ki tanítna félni!
Ezer évben, ezer változatban
El nem hagytuk egymást soha még mi,
Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
Együtt porladoznak szíveink,
Míg lejár az ezer év megint...




A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr895209269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.