2013.03.14. 19:32 | Szerző: -Ani-

Tegnap Erikánál voltam, kávéztunk, és közben albumokat vett elő, amiben megmutatta nekem a pontozó technikával dolgozó festőművészek képeit. Elmagyarázta, pont úgy fogunk dolgozni, mint amikor beszélni tanulunk, ott először a szavak megismerése történik, ez festészetre lefordítva; én most a pontokkal ismerkedek, és ezzel a technikával fogok dolgozni. Egyelőre kíváncsi volt arra, hogy mennyire van érzékem a dologhoz. Erika egy almát tett ki körülötte összegyűrt papírral, ezt kellett megfestenem pontozó technikával, fekete és fehér temperával. műter3.jpgA fényekre kellett figyelnem, hunyorítani és dolgozni. Bekapcsolt nagyon szép komolyzenét, és elkezdtem dolgozni. Először el sem tudtam képzelni, mi lesz, hogy oldom meg, majd nekiláttam, és mivel mindkét kezem használom, hol az egyik, hol a másikkal festettem.
műter1.jpgAz elején fárasztó volt, talán kicsit szorongtam a feladat nehézségétől, de a zene és a kellemes légkör hatására Erika szerint nagyon szépen, jó érzékkel megoldottam. Nem fejeztem be, de így is jó, a végén már nekem is tetszett. Direkt nem nagyítottam ki, elég ha ennyit láttok belőle. :)
műter4.jpgMajd kap egy kis paszpartut, és lehet, hogy majd a többi munkámmal együtt, és a többi tanonc munkáival ki lesz állítva. Szombaton megint megyek, akkor a csoporthoz csatlakozom, kedden pedig egyedül tanulok. Nagyon élvezem, valószínű, hogy szobrászkodni is fogok.
Egy kis műtermi csendélet a következő fotón... annyira szeretem! 
műter2.jpg
Tegnap itt napközben igazi tavasz volt, útközben hallgattam a híreket, és nem tudtam elhinni, hogy tényleg jön a rossz idő. Este Apci a Skype-on már mondta, hogy ott szakad a hó, Gábornál is Innsbruckban, egyértelmű volt, hogy nem úszhatjuk meg. Nemsokára itt is elkezdett esni, reggelre pedig borzalmas viharos széllel, és hideggel támadott a tél. Nagyon remélem nemfog sokáig tartani! A tegnapi nap egyik "fénypontja" megint a hülyeségem volt, nem hiszem el, hogy két vagy három hónap alatt már másodszor jártam így.... Megint bezártam a kocsiba a kulcsomat, és újfent szerencsém volt, hogy nyitva hagytam a csomagtartót. Viszont most nézők is voltak szerintem, bár nem mertem körülnézni amikor kimásztam a kocsi hátuljából. Később jót nevettünk rajta, ezek után már tényleg jobban odafogok figyelni. Marci megkapta a felmentést egész évre az uszodai részvételből, nekem pedig megvolt a vérvételem. Tíz után érkeztem be a kórház laborjába, senki nem volt a váróban, de visszhangzott az egész épület egy nagyon jó kedélyű, rettentő csúnyán beszélő nővérkétől. Mit ne mondjak, legalább ötször hangzott el a ba*dmeg a hahotázós beszélgetés közben, majd kisétált és mind aki jól végezte dolgát elriszálta hatalmas, tangás popsiját, az átlátszó fehér naciban. Lényeg okos telefon útközben a kézben és keményen dolgozott rajta. Szerencsére, aki engem beszólított az egy kedves kis nővérke volt, főleg azért, mert rögtön talált vénát a "vénamentes" karomban. Marci ma szülinapi buliban van, remélhetőleg nooooormális állapotban érkezik haza, mindenféle rosszat beígértem neki, ha nem... :)

Utólagos noszogatásra felteszem.... :)
műter6.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr225135019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemiswan 2013.03.15. 05:42:37

Ügyes vagy ,kis festőtanonc ! :)
Puszi

kéttojásos 2013.03.15. 08:01:37

az a hokedlis csendélet! :) csak ügyesen. Amúgy az a köpeny nem is olyan nagy..:)) Sőt az úja mintha kicsit vissza fogott lenne! :)