2012.09.29. 08:00 | Szerző: -Ani-

A rohanó világban annyi mindenről megfeledkezünk, mindenki dolgozik, karriert épít, hajtsa a pénzt… közben elfeledkezünk magunkról, a párunkról. A szerelem rózsaszín ködje egyszer csak felszáll, és nem marad utána más, csak a közömbös, „hajtós” hétköznapok. Egyszer csak mindenki ráébred, hogy valami hiányzik az életéből. Álarcot ölt, boldog embert játszik, vagy begubózik, esetleg megbékél, szerelmes regényeket olvas, álmodozik, lemond róla. Ez a rossz megoldás! Ki kell törni! Megvadulni! Megpróbálni „megszerelni, javítani” az elrontott „panelt”, hátha van még egy esély! Nem a szerelmes regényeket olvasva kell megtalálni önmagunkat, kandalló mellett ücsörögve, meleg szvetterben… meg kell adni minden esélyt a szerelemre. Mert nincsen annál szebb az életben, vagyis a szenvedélynél, és ez az, ami annyi ember életéből hiányzik! Olyan rövid az élet! Nem egy idős embert hallottam panaszkodni…. Ha még egyszer újra kezdhetné… Sajnos ez olykor azzal jár, hogy megbántunk másokat, de hány ember született egy második házasságból? Hány ember lelte meg igaz boldogságát egy másik kapcsolatban? Sajnos ez az élet. Van, hogy nem elég a „foltozgatás”…. Soha nem szabad ezeket az embereket megvetni! Nehéz a párválasztás, nem sikerülhet mindenkinek, nem lehet fiatal emberektől elvárni, hogy egy életre döntsenek, mert ehhez meg túl hosszú az élet! Soha nem szabad az együttélést, szeretetet gyermekhez kötni! Neki sem jó, én tudom! A gyerek nem vak, okoska, és látja, érzi, hogy a szülei szenvednek. Anno én kértem a mamámat, hogy hagyja el az apukám, majd az apukámmal együtt sírtam… Éld az életed úgy, ahogy te a legjobbnak találod, hisz oly rövid, de hosszúvá teheted ha boldog vagy benne! :)



Vár az, ami vár
Erre nem készültem fel, és szíven talált
És az ész az a józan némán félreállt,
Nincsen korlát és nincs szabály.

Gyere és lángolj, te csak lángolj bolond szenvedély,
Pusztító vad éltető,
Szótlan érkező.
Lángolj, te csak lángolj, az sem érdekel,
Holnap reggel mit felelsz,
Mész vagy így ölelsz?

Most mit adunk fel csak a jó ég tudja
S éppen nem felel, míg közel a jel,
Ami könnyen lobban fel, pont úgy lobban el,
Még egy sóhaj és ne is gondolj többé rá,
Lelked rejtsd el az éj alá.

Gyere és lángolj, te csak lángolj
Bolond szenvedély, pusztító vad éltető
Szótlan érkező.
Lángolj, te csak lángolj
Az sem érdekel, holnap reggel, mit felelsz,
Mész vagy így ölelsz.

Félj, behunyt, szemmel járj,
Világ fordulj el,
Ajtó némán zár
Titkolj el,
Rég múlt, süllyedj-süllyedj még,
Hajítsd el mi volt,
Azt se bánd mi lesz, ha vége lesz.

Gyere és lángolj, te csak lángolj
Bolond szenvedély, pusztító vad éltető
Szótlan érkező.
Lángolj, te csak lángolj,
Az sem érdekel hajnal tájban mit felelsz
Mész vagy így ölelsz.
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr904809172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.