2012.09.26. 12:30 | Szerző: -Ani-

Szeretem Anthony Hopkinst, de igazán csak a kilencvenes években készült filmjei után. Utoljára nagy kedvencem volt tőle: „A leggyorsabb indián”. Ma beleszaladtam „Ha eljön Joe Black” című másik nagy „szeretem filmbe”. Át szoktam kapcsolni más adóra, mert nem akarok mindig bőgni, márpedig ez az a film, ahol az utolsó háromnegyed-, félórát végig sírom. Ma engedtem a csábításnak….. had jöjjön az a bőgés! Megnéztem és sírtam egy jó nagyot. :)

"- Sehol egy csipetnyi izgalom, egy sóhajnyi borzongás. Annyi bennetek a szenvedély, mint két cinkében.

Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól! Fakadj dalra, lejts dervis táncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. Tudom, hogy közhely - a szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, és olyat találj, aki e zt viszonozza. Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre! Az az igazság kicsim, hogy enélkül nincs értelme élni, ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. Légy nyitott, ki tudja, becsaphat a villám!" (Villiam Parrish szavai, lányához Susanhoz)

"- Feladnád a szerelmedért amit akarsz?

- Igen, tudod feláldoznám örömmel. Az ember maga dönt nem? Mondjuk, hogyha házasok volnánk, akkor..... nem... nem, nem csak a példa kedvéért. Ha házasok volnánk, akkor megadnám, ami neked kell ennyi. Gondoskodnánk egymásról a legjobb tudásunk szerint. Baj, hogyha gondoskodsz a nődről? Ő meg vigyáz rád....
- Ilyen nő manapság nem terem minden bokorban...
- Úgy gondolod? Nem tudom, becsaphat a villám..." (Susan és Joe a kávézóban)

Nem írok Többet a filmről, hisz elég sokat játsszák különböző tv csatornákon, és szerintem Brad Pitt miatt is igen népszerű a hölgyek körében…. Van még egy nagy közös filmjük a „Szenvedélyek viharában”, ez a film megint csak olyan, amit érdemes néhány évenként újra nézni. Nem csak azért mert nagyszerű alkotás, hanem azért mert idővel, más más szemmel nézi az ember. Így vagyok sok filmmel, de a könyveknél is működik, bár azokat nem igazán olvassa újra az ember, előfordul, hogy valamit mégis… No, persze mindent nem nézhet, olvashat az ember újra, hisz még annyi új és jó dolog vár ránk az életben...


"Mindig bámulom én, hogy’ zöldül az ág,
nekünk virít minden virág –
s azt gondolom: lám, csodaszép a világ.

És az ég oly kék, a felhő fehér;
nappal a fény s az áldott éj –
s azt gondolom: lám, csodaszép a világ.

A szivárvány hét színét szétszórja az ég
az emberek arcán, kik jönnek feléd,
és mind kezet ráz – hogy vagy? – köszön rád,
értem szavát: így ölel át.

Ha egy gyerek sír, látom a jövőt:
magamnál sokkal többnek lenni őt –
s azt gondolom: lám, csodaszép a világ.
S azt gondolom:lám, csodaszép a világ."
/What a Wonderful World - Bagi István fordításában/


A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr944802321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.