2012.08.01. 07:00 | Szerző: -Ani-

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a
múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. . . .
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam. . . . S mindegyik botlás után állj fel és
menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!.."

Ez az idézet már régóta várja, hogy beblogoljam, most elérkezett az ideje, nem tudom miért.... csak úgy.... Megható és érdekes ez a gondolat... Nem biztos, hogy önként odaadnám azt a cipőt annak, akit szeretek még ha elítél is valamiért.... Nehéz volt bizony az az út néha.... Rengeteget tanultam a fájdalmas dolgokból is. Az élet megpróbáltatásai edzenek, tanítanak még akkor is, ha mi inkább kihagynánk ezt a fajta okulást.

c9398a645721195ca9a5f75095f38919_Dorma-model-straight-on-adj_thumb[1].jpg


 |   | 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr354686942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2012.08.01. 08:56:55

Igen, igaz mondást írtál!... :)
Mostanában én is sokat gondolkodom magamon, mennyi mindent, nehézséget éltem meg életemben...
Hányszor és hányszor kezdtem újra... Minden embernek meg van a maga hosszú, nehéz útja... és ha néha szép és jó történik vele, mégis vannak irigy szavak... ezt soha nem értettem meg. Bezzeg mikor a könnyek, fájdalmak voltak, akkor talán el is fordultak...
Mindig azt mondtam: lehet végig csinálni, ugyanúgy, élje át, stb.
:)