2012.07.23. 22:46 | Szerző: -Ani-

Szeretek fiatalok közt lenni, sőt ott érzem magam igazán jól, talán mert még én is fiatal vagyok. :D Sosem fogom magam annyinak érezni amennyi! Ezért szoktam aránylag jó tanácsokat is adni az ifjú „pályakezdőknek”. Nap, mint nap szembesülök a kisfiam szobájával, annak iszonyatos rumlijával, persze nem csodálkozom, mert ezt már mintha átéltem volna egyszer, és már írtam is róla nemegyszer, és ezeket a gondokat átvészeltük anno a két nagyobbik fiammal. Aggódnom nem kéne, hisz rendszerető felnőttekké váltak. De! Elkövetünk mi anyukák egy nagy hibát: könnyebb a szennyest összeszedni, rendet rakni az íróasztalon, kivinni a tálcán lévő kaja maradékokat, mint papolni naphosszat. Minket érdekes meg tudtak tanítani a szüleink, csak valahogy nekünk nem akar ez sikerülni, mi nem tudjuk ezt a tudást továbbadni rendesen. Aztán jön a felnőtt kor az együttélés, és kinek-kinek hogy sikerül a csodálatos, csupa szexes első időszakból átvedleni a hétköznapokba. Addig, míg a mámor tart képtelenek vagyunk észrevenni olyan dolgokat, amik esetleg később zavaróvá, cikissé válhatnak, pedig reggel senkinek sem rózsaillatú a lehelete, nagyvécézni szokott még a legszebb barbibaba is, és mindnyájunknak vannak rossz szokásai, vagy legalább is előfordulhat olyan, ami a másikat zavarja. (Erről is mintha írtam volna már….) Hülyeség, hogy ez majd az idővel láthatatlanná válik, megszokjuk stb. Á, fenéket! A szerelem lankadásával, az idő múlásával még jobban bosszantóak lesznek ezek a hibák a szeretett társ számára. Gyerekek! Szerelmet fenntartani nagyon nehéz, és fontos az „illemszabályok” betartása! Ezért kell beszélgetni a gyerekkel, ezért kell megtanítani a „nagy ló” fiainkat, lányainkat alapvető dolgokra, és a legfontosabb példával járni előttük, hisz belőlünk vannak, tőlünk tanulnak, itthonról viszik a nagyját annak, amivé válnak. Az együttélés során hamar felszínre törnek a szürke hétköznapok gondjai, ezek közé tartoznak a pénzügyek is. Jó letisztázni már az elején, ki mit vállal, mennyit ad a közösbe, ez megkönnyíti a későbbi „pénzügyi” kommunikációt, jobb elébe menni a vitáknak. Házimunka… Egyik fél se váljon a másik cselédjévé, ez nagyon fontos! De tartsuk szem előtt, hogy azért vannak férfimunkák, és női munkák. Nem kell mindenért dicséretet várni, ha mindenki a kaptafájánál marad, az elismerés az úgy is ott ragyog a másik szemében, lerí a jókedvéről is. A házimunkát meg lehet osztani! Egyszóval annyi mindenben kell szeretettel és türelemmel viseltetni egymás iránt, különben nem működik az egész. És ha valami nem működik huzamosabban, őszinteséggel meg lehet oldani, de ha az sem hoz eredményt…. El kell egymást engedni, mielőbb, mert főleg fiatalon nem szabad félni, hanem tovább kell lépni! Van egy nagy hiba, ami felett sokan elsiklanak, ez pedig a MAGÁNSZFÉRA! Márpedig ennek a fenntartására nagy szükség van! Igenis van, ami csak ránk tartozik! Kiábrándító tud lenni a lányok részéről: Szőrtelenítés nem a fürdőszobában, nem megfelelő diszkréció azokon a bizonyos napokon, ez vonatkozik a kukára és a szennyesbe dobott fehérneműre. A férfi minden percéről való elszámoltatás, számonkérés, ez nem is féltékenység inkább bizalom hiánya… Túlzott anyáskodás is káros egy kapcsolat számára, a férfi szeret férfi lenni, és egyik pasi sem vágyik a mamájával ágyba bújni! A mártírokat sem szeretik… - Menj apukám a haverjaiddal sörözgetni, addig én mosok, főzök stb. ÁÁÁ! Vagy vele megyünk, vagy csináljunk egy csajos napot, vagy otthon végre egyedül tegyük azt, ami nekünk tetszik! Ilyenkor lehet zöld algapakolással, mamuszban, nagy adag csoki krémet majszolva Bridget Jones filmen szipogni.
Kiábrándító pasik részéről: Szennyes tonnaszám széthagyása, tévénézés pisszegéssel, alsó-felső egyáltalán nem király és ász gázok eregetése. És… - Ugyan te ezt nem értheted szívem! - és hasonló mondatok elejtése. Férfisovinizmus!
Lényeg az, hogy a nő nem gügye liba, nem sarki lotyó, nem cseléd, a férfi nem gyerek, nem rabszolga, és nem papucs! Mindenki egy önálló személyiség, az erényeivel és hibáival összességben, amit a másiknak tisztelnie kell, esetleg a hibáit szeretettel megpróbálni közösen kiköszörülni. Ezeket időben megtanulva, és ezeket a szabályokat betartva lehet nagyon, nagyon boldogan együtt élni! Sokáig!

falvédő.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr974673988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csacse · http://csacsee.blog.hu/ 2012.07.24. 10:31:53

minden mondata igaz. ad1: anno kérdeztem apámat mi a hosszú házasság titka, a következőt mondta: - fiam, vegyél szőlőt! -szőlőt? -kérdeztem -aham, ha látom, hogy anyádnak olyanja van, kimegyek, és mire hazaérek elmúlik. :)
ad2: alapszabály, a nőt (férfit) nem megérteni kell, hanem elfogadni. Ha ez nem megy, akkor veszett fejsze.
ad3: anno hallgattam egy rádió műsort, ahol egy pszichológus nővel beszélgetett a párkapcsolatokról és a férfi-nő különbségekről. Felhozott egy jó példát. Képzeljük el, hogy utazik egy pár az autóban, órák óta. Apu vezet, anyu mellette, vagy fordítva, mindegy. Anyu kérdi aput: Drágám, nem vagy éhes? Férfi válasza nem. Női szereplőn 10 perc múlva teljes valóságában elkezd duzzogni. Megkérdezte őket mi zajlott le bennük. a férfi szemszöge: Érdeklődött a párom éhes vagyok-e, nem voltam, mondtam, hogy nem. A nő szemszögéből: Éhes voltam, megkérdeztem a párom akar-e enni, nem akart, de nem kérdezett vissza, hogy én akarok-e. Nem figyelt rám, nem érdekli mi van velem... Szerintem ez vicces szitu, de egyben férfi szemszögből tragikus is :))))

jazoli 2012.07.25. 14:22:49

Hát igen. Tudjuk, tudjuk, mégis kevesen szívlelik meg a jótanácsokat. Én minden párt összezárnék két hétre a házasság előtt. Sok dolog kiderül, ennyi idő alatt.

nemiswan 2012.07.26. 05:04:27

Nagy igazságokat írtál le :)