Szombat délelőtt miután otthagytuk a fiúkat a Vidámparkban elgondolkoztam a pénztárnál kiírt belépés feltételein.... Basszus az én kisfiam már ötödikes korában nagyobb volt 140 cm-nél! A "nagyméretű" diákoknak 4000Ft a belépőjegy, a felnőtteké 4900Ft, érdekes. Az állatkert bejáratától nem messze megállított minket két nő, állítólag a NGC-től voltak, és majdnem féláron kínáltak ajándék jegyeket. Én nem engedtem, hogy jobban belebonyolódjanak a magyarázkodásba válaszom a határozott NEM volt. Ugyan! Akkor miért állt akkora sor a pénztárnál, miért nem kaptak az alkalmon, miért nem szólították őket is le ezek a nőszemélyek?? Miért csak minket? Persze kifizettük volna a jegyeket, ők leléptek volna, rajtunk meg jót röhögött volna a jegypénztáros! Manapság szerintem jobb óvatosnak lenni. 2008-ban voltunk utoljára az állatkertben, akkor én még csak egy kis bejegyzést írtam róla, nem voltam profi a képszerkesztésben, de megkerestem Tóniét, ami olvasható ITT és ITT. :)
Nagyon tetszett minden, kivéve az nem, hogy szezonban túrják a főbejárati részt. No és persze imádom az állatokat, ezért mindig elkeseredem, amikor a rácsok mögött raboskodó föl-alá járkáló, vagy éppen szomorúan gubbasztó, maga elé meredő állatkákat nézem.
Ez a Sirkán például ijesztően szemezett velem :)
Nekik volt a legjobb dolguk az iszonyú hőségben, de szerencsére megúsztuk eső nélkül. Győr felé jöttünk haza, Tatabányánál kapott el minket az eső.... azóta is esik.... Ausztriában Apcinál is.
Szurikátáéknál mindig a Marci osztályfőnöke jut eszembe, vagyis az, amit a legutóbbi szülőin mondott: - A szurikáták mindig ott állnak az ajtóban, figyelik a tanár közeledését, ők jeleznek a rendbontóknak. :)
Ez egy iciri-piciri kisegér a terráriumban, édes pofa, meg sem moccant.
Zsiráf babust nem tudtam lencsevégre kapni, ott fekszik az oszlop takarásában.
De őket sikerült! Észre sem vettek, lázasan kattintgattak, mindent lefotóztak :)
Szegény mici fel-alá járkált...
Ők a három álomszuszék...
Cicus!
Etetés után lustiztak, és volt amelyik előtt még ott volt a félig lerágott dög, amellett szundikált.
Imádom a nutriákat, olyan édesen mosakodnak, zabálni valók! Na, nem úgy, bár épp Apcival arról beszélgettünk, hogy volt egy pasi Érden, aki nutria kolbászt gyártott. Állítólag fenséges, sosem próbálnám ki. :(
Rengeteget fotóztam a pálmaházban és előtte. Jól jönnek majd a képek a bejegyzések alá. :)
Ez a lajhár ott aludt, ahol járkáltunk, nem zavarta semmi... a pofiját bedugta a rönk alá... 
úgy ölbe tudtam volna kapni, és kicsit megdajkálni.... azért a karmai félelmetes nagyok voltak, mint a maciké.
Képtelenség az én kis gépemmel jó képeket csinálni az akváriumokról... azért megpróbáltam. Sok fotó készült, itt a gépen diavetítésben nagyon szépek, sajna leszerkesztve ezt az élményt nem tudom a blogon nyújtani.
Ez is halacska, szikla hal. Teljesen "beleépül" a környezetébe.
Ez nekem pózolt....
és ő is!
Holnap folytatom.....
