2011.12.22. 07:00 | Szerző: -Ani-
 

 

„Kicsit számolunk megint,
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott,
Amit elvitt, itt sem volt.
Ködbe rajzolt halvány kép.

Mennyi minden összegyűlt,
ami értékesnek tűnt,
De költözéskor eldobnánk.
Annyi mást meg elvinnénk,
Ami fontos volt és szép,
De elkopott, vagy eltűnt lassanként.

Bárcsak az Égiek vigyáznának ránk,
Hogy látni a lényeget, megtanulhatnánk,
És bárcsak az Égiek egyszer vezetnének úgy,
Hogy bárhová indulunk, vigyen tiszta út.

Oda kinn, ide benn,
Vihar most már ne legyen,
Tudod megpróbálnánk,
Milyen volna könnyebben,
Oda fenn, ide lenn,
Csak a sötétségtől félek,
Kérlek védj meg, egy gyertyát gyújts nekem.

Tudod ünnep lesz megint,
Össze kéne jönni mind.
Megterített asztalnál,
Földre hajló szárnyaink,
Ki se nyílt virágaink,
Megmutatnák egyformán.

Kicsit búcsúzunk megint,
Kicsit változunk megint,
Elfáradt egy másik év,
Ahogy adott, úgy tudott,
Amit elvitt, itt sem volt,
Ködbe rajzolt halvány kép,

Mennyi minden összegyűlt,
Ami fölöslegesnek tűnt,
De most már jobban őriznénk.
Elfáradt egy másik év.”

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr67473336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.