2009.08.20. 07:00 | Szerző: -Ani-

Úgy gondoltam, hogy rátok zúdítok egy kis hülyeséget abból, ami engem nap, mint nap ér.
Ülök a gépnél, kellemes zenét hallgatok, és már derűsebben nézek vissza a mai napra, nem várok az írással reggelig, mert meggondolom magam. :) (reggelre élesítve)
Mint azt már többször leírtam, reggelente időben megyek nyitni, de nem lehet elég korán, mert már állnak a boltajtó előtt. Nincs ennél bosszantóbb. Persze ettől én is morcosabban kezdem a napot, de már megtanultam, hogy csak a lényegre figyelek, nem hallgatom a pesszimista szövegelést, mert semmi sem jó.
Ha meleg van, az a baj, ha hideg, akkor az, aki a legegészségesebb, az állandóan siránkozik a romló egészségi állapotáról. Ritka a mosolygás, a jókedv.
Aztán kezdődik, a ki-mit főz, mit főzzek, útálok főzni szindróma. Ma egy fiatal nő derített jó kedvre, amikor sörétes tarhonyát kért (gépi tarhonya). Azt hittem meghalok, nem mertem nevetni! Van egy bácsi, aki haragszik a verebekre, mert esznek a tyúkok kajájából, ezért már szegény tyúkokkal tolt ki, olyan mély rácsos etetőt fabrikált, nem is fér bele a csőrük.
Nem ad az állatoknak csak keveset inni, nehogy a verebek igyanak, sőt a csatornánál, ahol felgyülemlik a víz és verebek látogatják, oda mérget tett, hátha isznak belőle. Kilyukasztja a gyerekek labdáját, ha bedobják és folyton zsörtölődik.
Nem Ő az egyetlen ilyen idős ember errefelé.
Lemondtam a kultúros posztomról, de a gyerekek naponta panaszkodnak:
Elzárták előlük a klubhelységet, sehová nem mehetnek, még a buszmegállóból is elzavarják őket. Ez aztán a gyermekcentrikus falu, és faluvezetés!
A hab a tortán ma az volt, amikor betért egy nagymama a lányával és unokáival délután. Borgátáról, a strandról jöttek, és bizony nagymama kétrészes fördőruciba jött be vásárolni. Majdnem elájultam! Kikent-kifent, hájas, beképzelt nő, meztelenül kb. 60 évesen, jó lekezelő modorral! Nemcsak én voltam zavarban, de az utánuk érkező férfi is. Végül is, jó ez az üzlet, mert sosem unatkozom, mindenről tudomást szerzek, ha akarok, ha nem, ez által tüzetesebben megismerhetem a kis falut, amelyben élek, gyakorolhatom a türelmet, rejtett színészi képességeimet, „fejlődik a szókincsem”, új recepteket ismerhetek meg stb…..hát a stb. amiről nem is beszélek, van az is rengeteg de nem publikus. :)))) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr211324470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.