2008.05.25. 08:00 | Szerző: -Ani-



Szabó Lőrinc                                                       

Ima a gyermekekért                                             

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,           
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,         
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,                         
tanítsd őket csillagos éjszaka.                 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.               

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,                                

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.


Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr25485775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.