2008.04.15. 14:07 | Szerző: -Ani-
Két napja agyalok, itt van a fejemben és nem tudom szavakba önteni igazán azt amin bánt. Minek nevezzem? Hiábavalóság elmélet….Mit, miért teszünk itt a földön? Milyen sorsunk van, és mit szánunk a gyermekeinknek? Az evolúció csodája, az ember…. Biztos? Miről szól évezredek óta az emberi lét? Életben maradásról! Bármily fájdalmas, megszüljük gyermekeinket, pusztán önzésből, hogy szerethessük, mert a miénk stb…De mi vár rá? Ugyanaz ami ránk, küzdelem, hát nem önzés ez egy kicsit. Tudom megbotránkozást kelt egyesekben ez az írás, de gondoljunk csak jól bele, igazam van. Én is háromgyermekes anyuka vagyok, és nem tudnám elképzelni az életem gyerekek nélkül. Képzeljünk csak el egy piramist: A tetején ott van az az egy pár szerencsés ember, aki uralja a világot, uralkodik mindenki felett. Aztán szépen sorban lefelé romlik az életszínvonal, a legalján pedig ott vannak a rabszolgák akárcsak évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt. Sok ember élete semmi másról nem szól, csak arról, hogy napról napra fenn tartsa önmagát. Érdekes módon ezekben a családokban még is több a gyerek, mint a szerencsésebbeknél. Fajfenntartás? Régen avval kábították nálunk a munkásosztályt, hogy építik a szocializmust…..kinek, mit, miért? Most mit építenek az emberek, akik a multiknál gályáznak? A piramis tetején helyetfoglalók vagyonát. Ugyanaz a rendszer, csak mindig más néven fut! No de nem ez a lényeg, nem erre akartam kilyukadni! Már óvodában megszokja a hajtást a gyermek, korán kelés, tömegközlekedés, szülőnek nincs ideje, bébi csősz stb.. Mert az, ha nem a munkahelyi ranglétra megmászásán foglalatoskodik, és nem a harmadik műszakjánál tart aznap, akkor otthon húzza az igát. Mi marad utánunk az utókornak? Bocsánat belőlünk, mi az, amit mi személy szerint leteszünk az asztalra? Tudom, nem mindenki születik tudósnak, művésznek, de akkor is! Még nagyanyáink is itt hagyták a kéznyomukat, a saját maguknak hímzett stafírunggal, díszpárnákkal, terítőkkel. A nagy civilizálódás, urbanizáció stb. során mindent, elhagyunk, elfelejtünk. Hát ez aggaszt engem két napja, a hiábavaló dolgok, a mit és a miért. Elmegy az egész napom avval, hogy „hiábavaló” dolgokat művelek. Főzés, mosás, takarítás stb.. Igen, igen erre is nagy szükség van, de elveszi az értékes időt az értelmesebb dolgoktól! Sok ember mellett elmegy az élet, úgy hogy észre sem veszi a nagy pénzhajtásban, versengésben, hogy neki is legyen annyi, mint a másiknak, vagy még több! Marhák! Nincs életük, és nyomot sem hagynak maguk után! A hajtásban nincs élet, nincs egészség, nincs család, csak a sok papírdarab, amit pénznek neveznek. Tönkre mennek a házasságok, elfogy a legnagyobb kincs az egészség, és nyom nélkül eltűnünk a való világból……mert hülyék vagyunk! Ragozhatnám a témát napokig, rágódni lehet rajta, de sodródunk az árral! Szerintem
 |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr2475544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.