Reggel hazafelé Black Eyed Peas – Where Is The Love? dalát hallgattam, itthon újra, nagyon szeretem.
A dalnak semmi köze ahhoz, amiről írni szeretnék, mégis ez indította el a mai témámat, ha jól fordítom: Hol van a szerelem? Pasik ilyenkor lapoznak tovább. Ugyan már megint valami csöpögős téma! Vagy ha nem, akkor beindul a fantáziájuk… Először is azt a kérdést tenném fel: Hol van a romantika? Nincs elfogyott. A múlt század közepén kezdődött el a folyamat, pedig bennünk, nőkben megmaradt, él és élni fog mindig. Ettől vagyunk mi olyanok, amit úgy szeretnek a férfiak, de ez éltet is minket, és milyen jó lenne, ha ez fordítva is így működne. Miért olvasnak a nők annyi romantikus „női” könyvet? Mert ki vannak éhezve….kedves Uraim, nem arra, amire önök hirtelen gondolnak…hanem a romantikára! Nagyon sok házasság nem köttetne meg, ha a lányoknak lenne egy jövőbe nézőkéjük, tudom azt is, hogy kettőn áll a vásár, de sajnos a házasságok elszürkülésében, elég sokszor a férfi a „hunyó”. Persze, mindenre van magyarázat: Munka hegyek, el kell tartani a családot, új autó stb. miatt plusz meló. No és az asszonyok: Gyereket kell szülni, nevelni, még a férjnek is az anyukáját pótolni, dolgozni, jól kinézni, problémákat megoldani. Ennek ellenére nem szűnik meg romantikusnak lenni! Képes 5 éves kortól 100-ig: Szerelmes lenni, szerelmet adni, szerelmet várni…..nem csak szeretkezni. A szerelem az élet nagy velejárója, anélkül nincs élet, semmi nincs. Mert milyen egy szerelmes nő? Pont olyan, amit a férfi mindig szeretne, virul, üde, mosolyog, kivirágzik mint a rózsa. Mi kell ehhez? Romantika. Ez nem azt jelenti, hogy: -Asszony hétvégén kiviszlek a meccsre, nem kell főznöd, beugrunk utána a „Mekibe”! hű de jó lesz. És azt sem: -Ki ugrunk a nyaralóba, vágjuk a füvet, de hozz kaját is! Láttam Balatonon nem egyszer, kopott szerkóban gazol, vagy veteményezik anyu, apu füvet nyír vagy horgászik, nem hiszem, hogy bármelyikük is boldog ettől. Úgy rossz az egész ahogy van! Én nem gazolok, nem veteményezek…a „botanikus kert” híve vagyok! Idén a reneszánsz éve van, én bevezetném a romantika évét is. Képzeljük csak el: Mosolyogva dolgoznának az emberek, az irodában a monitoron megjelenne egy szál rózsa, a boltban a pénztáros mellet pici vázában egy szál virág, és mosolyogna, a kosarakban egy üveg pezsgő, néhány szál gyertya, szélvédőbe tűzött szivecskés cetlik, a szervizben a szerelő, szerelmes dalt dúdolgatna, a takarítónő keringőzve, wolkman-nel a fülében törölné a port stb. Hát nem király!? Este megtelnének a parkok sétáló, egymáshoz simuló párokkal, a vendéglők kipirult arcú szerelmes emberekkel. Mindenki tenné a dolgát mint eddig, csak kicsit „átprogramozott, formatált” gondolkodással. Nem kell hozzá Shakespeart olvasni, sapka pénz sem szükségeltetik, csak mindenki vegye elő az emlékeiből, hogy milyen volt akkor…..akkor amikor elvarázsolta azt a bizonyos nőt. Ha esetleg még nincs ilyen, le a kemény legény álarccal, romantikára fel! –Jó munkát Uraim!