2008.04.02. 08:21 | Szerző: -Ani-

Képtelen vagyok átállni erre az új egy, órával előbb kezdődik a napra. Hétfő óta minden délelőtt a könyvtárat leltározzuk, és még csak a K betűsöknél tartunk. Ketten csináljuk, Janóháza kultúrházának az igazgatónőjével, aki egyben könyvtáros is, és nagyon kedves, segítőkész. Oltári nagy az összevisszaság, ki tudja, mikor végzünk a könyvek rendben rakásával. Ráadásul a fejembe vettem, hogy diétázni fogok, nem szeretnék nyárra meghízni és azt sem bánom, ha 3-4 kg leszalad rólam. Szénhidrát pusztító vagyok, és imádom a péksüteményeket, kínzás volt a hétfő délután a boltban. Fehérje nap révén nem ettem mást, mint egy kis rántottát, uborkával. A boltban ott pöffeszkedtek a szép, ropogós kiflik, a korpás zsemlék, amik máskor nem tudnak felcsigázni, most roppant érdekesek lettek. A kiflik csücskéről le sem tudtam venni a szemem, elképzeltem milyen könnyedén törhetném le őket, egy „szemérmetlenül” nagyon barnára sült kenyeret ajánlgattam a vevőknek, hogy vigyék el, szerencsémre elkelt, a kis pufi kukoricás cipóval együtt. Kínomban megpucoltam egy sárgarépát, és megettem. Naná, hogy vacsora közben, ami nekem leves volt, tele zöldséggel, fel sem néztem a tányéromról, ne lássam férjem és fiam tányérján a második fogáshoz járó köretet. Tegnap reggel nem volt semmi gáz, leltár, utána egy órakor haza, átszaladtam az anyukámhoz, „helyzetjelentésre”, délelőtt ő rá bíztam az asszonykát, aki virágot ültetett nekem, és kapálgatott. Mivel kezdte az Anyika? Elém rakott a hűtőből egy csomó sajtot, hogy válasszak, kecskesajt, füstölt sajt, parenyica, eidami, stb.
-Anya keményítőnap az istenért!! –Nem számít, majd megeszed máskor!- mondta, és bedobta a kosárkámba egy doboz valódi belga trüffel csokival. Állatkínzás! Eladom a lelkem az ördögnek egy szép, kis kerek rozscipóért! Vétkeztem, gyorsan lenyugtattam magam a finom csokiból egy darabkával. Máskor eszembe sem jut az evés, úgy szól a család, hogy ettem e már valamit, Murphi…. most eszembe jut. Ki a legjobb szakács? Hát az éhes nő. Szerintem...
Hazamentem felfrissítettem a tudásomat, Google-ba beüt: keményítő (hátha időközben bővült a lista, no), és neki álltam főzni. Röpke másfélórán belül elkészült a: zöldborsó főzi, friss zöldségekből finom főzi, zöldbab főzi, sárgaborsó főzi és magamnak wokban- sült zöldségek rizzsel. Ez halál komoly, nem őrültem meg, csak éhes voltam! Mire végeztem, jól is laktam, a sok zöldséggel, amit főzés közben tömtem magamba. A családnak maradt másnapról is kaja, rendesen lehetett válogatni, Marci rögtön lecsapott a rizsre, amihez baconba göngyölt, sajtos virslit süttetett. Ma a főzelékek napja lesz, Tóninak is küldök, egész héten főzelékeket ehet, egészséges, szereti. Csütörtökön rázós lesz a gyümölcsnap, egy „mázsa” alma, némi aszalt gyümölcs, remélem megteszi, vacsoránál….. majd „blogolni” fogok. Az autómat sem ártana csokoládétlanítani, mindig van benne egy kevéske, a táskámban is…nem tudom, hogy kerül oda! A spejzban „elfekvő” vésztartalékokat is fel kéne számolni. Hja, és az a doboz trüffel, az nem megy ki a fejemből! Szombaton Oberwart-ba megyek, cipók helyett, cipőket nézek (Szerintem), csavargós nap, nem leszek éhes. Férjemet fogom megkérni, mire haza jövök, főzzön egy kis kínait, nagyon finomat tud készíteni. Már nem először sanyargatom magam, most is belejövök majd, nem fogyózás a célom, hanem a megelőzés.


A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr75474938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.