2008.03.30. 09:03 | Szerző: -Ani-

Tamáska bevállalta a két órás nyitva tartást úgy, hogy nem is szólt hagyott aludni. Istenem, olyan jól esik egy kicsit a finom, puha, rózsaszín köntösben tespedni, kávézni és írni a blogot. Marcikának tegnap volt a szülinapja, 11 évvel ezelőtt nagyszombaton hozta a nyuszi. Délelőtt dolgoztam, aztán futás haza, gyors ebédkészítés, porszívózás (minek, gyerek buli előtt?) és vágta „Janóházára” tortáért és a barátaiért. Aranyos kisfiúk, az osztálytársai és roppant jól megértik egymást. Márk, az itteni legjobb barát is eljött, aki idősebb egy kicsit, de nagyon örültek neki a többiek. Gyermeknap volt nálunk egész délután, négy óra után elmentek a faluban lévő focipályára focizni, ami nem kis fejtörést okozott, kire milyen cipőt adjak, ne a szép cipőcskéjüket rúgják szét. Szerencsére kicsik még a gyerkőcök és az én edzőcipőimből lehetett válogatni, megoldottuk. Hulla fáradtan érkeztek vissza, evészet- ivászat, még egy kis játék, és haza szállítottam őket. Szeretem az ilyen gyerek bulikat, annyi mindennel lehet kedveskedni, öröm nekem, és öröm nekik is. A gyerekekért, hogy nekik itt egy kicsit „jobb világot” teremtsek vállaltam el a könyvtáros és kultúrfelelős posztot, csütörtökön fogadták el a pályázatomat, három éves a megbízatásom. Én vagyok most itt a „kulturális miniszter”. Hetente egy délután könyvtár, számítógépes terem, kulturális rendezvények, ünnepek stb. Remélem sikeresen megbirkózom majd a teendőimmel. A gyerekekre fogok összpontosítani ezerrel, velük szeretnék minél többet foglalkozni, és persze ők lesznek az én kis munkatársaim, hiszen műsorokkal együtt készülünk majd az ünnepekre. Ma délután, csodás az idő, irány Balaton! Idén még nem voltunk. Biztos szép nagy a fű, férjem füvet vág, és már most biztosan tudom, fürödni fog a Balcsiban. Soha nem hagyja ki, nincs olyan hideg víz, ami ebben meggátolná. Marcinak könyörögnöm kell majd, hogy neeeeeeeee, hol sikerül, hol nem. Én bejárom az egész telepet, imádok sétálni, főleg ha jön az anyukám is, mert akkor annyit beszélünk, észre sem vesszük, hogy közben Akaliban vagy Udvariban sétálgatunk már. Én leszek a sofőr az is tuti, úgy hogy lőttek a nézelődésnek, nem baj imádok vezetni! Most jön még a neheze, Marcellt rá kell beszélnem némi tanulásra, oroszlánt szelídíteni könnyebb! A mellékelt fotó tíz éve készült. Te jó ég, hogy elszaladt az idő!

Címkék: blog gyerekek szerintem  |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr21474924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.