2008.03.27. 10:39 | Szerző: -Ani-

„Mesélhetek?
A vízről mesélek, a vízcseppről és a folyóról. Arról, hogy a víz, a vízcsepp az nem születik, az van.
Ami születik az a folyó. A víz van, mindenhol van és egyszer, ha a körülmények is úgy akarják, a megfelelő vízcseppek összetalálkoznak és megszületik a folyó.
A sok földben rejtőzködő vízcsepp összegyűlik, mint ősszel a költöző madarak, lesz belőlük egy óriási folyó, és együtt elindulnak közös hazájukba, az óceánba.
Lehet, hogy útközben a nekik utat adó folyó meghal, de a sok víz megmarad, és a vízcseppek újra egymásba kapaszkodva elindulnak közös hazájuk felé, addig, míg egyszer együtt megérkeznek.
Akkor ők nagyon boldogok lesznek.
Lélek se születik, nem is hal meg. Van, mint a víz.
Néha megpihen, beköltözik egy születő testbe, aztán ha a test elfárad, és nem tudja őt tovább cipelni, mert ő csak egy gyenge ember:
A lélek egyedül folytatja az útját addig, amíg meg nem találja a hosszú vándorlásban a lélektársát.
Mikor egymásra találnak, akkor elindulnak előre.
Nem a térben, hanem az időben mennek tovább együtt.
Egymás kezét fogva folynak a lelkek közös óceánjába.
És nagyon boldogok.
Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és a fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem is élt hiába:
Életének megvolt az értelme.”

Címkék: blog szerintem vízcseppek  |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr41474821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.