2008.03.24. 11:45 | Szerző: -Ani-
Szegény kisfiúk! Egész éjjel, és reggel korán is zuhogott az eső, most szélvihar van, ilyen zord időben indultak locsolni. (Tóni fiam múlt hét elején, Schwechat reptérre utazott, korán reggel, Kőszegen igazi téli tájat fotózott.) A gyerekek nagyon várják minden évben ezt az ünnepet, úgy készülnek rá. Mi felnőttek szerintem szívesen kihagynánk ezt, tanúskodik róla nagyobb fiam, aki a szobájában még édesen alussza az igazak álmát. Tegnap hazautazott a férjem kislánya, Marci locsol, Tóni alszik, férjem szintúgy olvas, alszik, szegény még tegnap is dolgozott, késő este érkezett haza. Én végre belevetettem magam az újságokba, amire a héten nem volt időm. Nagyon jót találtam, „nosztalgia a javából”, a cikk 1968-ban íródott, most újra nyomtatták:
„Cannes-ból közvetítette az Eurovízió az idei hanglemezdíjasok gálaestjét. Egy svéd együttes kezdte a műsort: csupa lányfrizurás legény. Énekesüknek nemcsak hajviselete, de vonaglása is olyan volt, mint egy fehérszemélyé. Aztán egy angol együttes jött: fodros ingek, dauerolt hajkoronák, bájmosolyok. Amikor a férfiszabású Aradszky László lépett színre, valamelyest megvigasztalódtam, legalább nálunk nem vágyik arra minden fiatalember, hogy fodrászlánynak nézzék. Mi még elkerülhetjük azt, hogy jámbor traktorosok vállig érő hajjal járják a földet, és a tehenészek munka után tűsarkú cipőben tipegjenek hazafelé.” –publikálta az akkori újságíró.
Nekünk ez most, király, vicces, nagyon tetszik, de vajon az akkori fiatal nemzedéknek is az volt?
Szintén ebben az újságban olvastam, és némi keserűséget váltott ki bennem a cikk, Márta István nyilatkozik az idei Művészetek Völgye elmaradásáról. Nagyon sajnálom, minden évben szorgos látogatói vagyunk, családommal, barátainkkal. Van, hogy ott hoz össze a sors minket budapesti, rég nem látott rokonokkal. Elgondolkodhatnának Márta István szavain: „-…mit jelenthet 250 ezer látogató. Mutassanak nekem olyan hazai fesztivált, ahol 7,2 hektoliter vért gyűjtöttek. Kíváncsi lennék arra is, melyik az a hazai nonprofit kulturális fesztivál, amelyik visszatermeli a pénzt az államnak: mi a 32 százalékos résztámogatás kétszeresét tudjuk produkálni.”
Nem kell ez nekünk! Már mért is kéne! Setét, munkakerülő emberek támogatására kell a pénz, lásd: rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, családi pótlék, melyeknek az összege végül akkora, hogy vigyorogva, nyilatkozik a riporternek „perifériás”, honfitársunk: „ -Ha kuliznék, hetvenezer sem jönne össze, oszt hajnalba kelek, utazok, s oda kaja is kell. A családi pótlék, a segély mellett lakásfenntartási támogatást is kapunk. Csak a villanyért fizetünk. Ricsi, a legkisebbik fiam az óvodában mindent megkap. A lányoknak kaját, tankönyvet az iskolában adnak. Nyárra várjuk a negyedik gyereket, na annak örömére bevállalok kis munkát valameddig!” Az anyját! Erre kell a pénz! Ha bele gondolok, ők nyavalyognak állandó diszkriminációról, és futnak az ombudsman-hoz, nekem is épp úgy járna az a pénz, mindegyikünknek! Ez a diszkrimináció! Na nem akarom elrontani ezt a napot, de nagyon kéne az a Művészetek Völgye! Szerintem

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr71474809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.