2008.03.08. 06:46 | Szerző: -Ani-
Tegnap a férjemet helyettesítettem, én mint „kisfőnök” olyan jelenségnek a tanúja voltam, amit sürgősen meg kell osztanom a világgal:
A reptéri étterem, a holt szezonra való tekintettel bérbe lett adva egy direkt értékesítő csapatnak. Termékbemutatókat tartanak, és szállóvendégek is egyben. Jönnek a buszok, hozzák az embereket, és ők előadásokkal reklámozzák, árusítják az eladni kívánt termékeket. Most belülről láttam azt, amit ha valaki elmesélt volna, nem hiszem el. Mielőtt begördült a busz az általam már megszemlélt, egyáltalán nem menő cuccokat lepellel eltakarták, az előadók, gondosan átnézték, a kivetítő vászon és hasonló segédeszközöket. Röpke kávézás, a még nem látott „felhozatal” becsmérlése után megérkezett a busz. Nyugdíjasokat hozott, akik reggelit kaptak, melynek elfogyasztása után elkezdődött a kábítás. Managger úr, leküzdve a jelenlevők iránti röpke undorát, belekezdett a „játékba”. Először egy edénykészlet volt a csali, potom 325 ezerért, de miért ennyi? Futó gondolatok a mai fiatalok egészségéről (unokák megcélzása), sirámok az energia pazarlásáról, interjú kinek van már esetleg ilyen, miért vette, hogy van megelégedve vele. Megszeppent pozitív válaszok, mert az öltönybe bújtatott, nyakkendős úr keményen figyel! Az edények (az enyém, amit tíz éve vettem százszor különb) magasztalása, orvosi műszereket gyártó cég gyártja, orvosi fémből van, a fizika saját, galárd célra való felhasználása, majd a szendvicstalp (már minden jó edény rendelkezik vele) egetverő magasztalása következett. –Tisztelt hölgyeim és uraim!- kb. egy percben, háromszor hagyta el a száját, szünetben meg is kérdeztem miért? –A politikusok ö…ö..-je helyett használom, gondolkozás képp. -mondta önelégedett vigyorral a pasi. Ezután jött a porszívó, ami mindent tud, még vasalót is csatlakoztathatsz rá, ami része a terméknek: potom 599.900, forintért. Minő kedvező ár ez egy nyugdíjasnak! Elérkeztünk a beetetés felső fokához: –Tisztelt hölgyeim és uraim! Mi kaptunk 3 millió forintot, amit ajándékként eloszthatunk önök közt. Ebből egyet megtarthatnék magamnak, egyet a Krisztának, egyet a pult mögött álló csinos hölgynek (mutat rám) adhatnék. De tisztelt hölgyeim és uraim, én önök közt osztom el!- mondta elájulva, önmaga szellemességén az előadó. Előkerült három boríték, számok kiosztása, sorsolás. Végül megvehette a porszívót a nyertes: 279 ezer forintért, amihez ajándékként társult az előző 325 ezer forintos edénykészlet! Kész. Itt már kiakadtam, mint a díványrugó! Szünet, két vevő, újra becsmérlése, alázása a felhozatalnak, orrfújás szalvétába, bagó kunyerálása a szakácstól, csöpögő orr kézzel való törölgetése, alpári duma… Külföldi utak reklámozása következett, ami még az én érdeklődésemet is felkeltette, mert oly baráti lett az ár, a röpke bókok (silány szöveg volt) és más utazási irodák leszólása közben. Erre nem volt vevő. Újabb szünet, ebéd, lazac két pofára való belakmározása, nyugdíjasok leocsmányozása a konyhában, nehogy meghallják! A tetovált szájú csajszi siráma, a becsületességről, a nehéz életről, hogy a német cég, aminek béresei azt kívánja, hazudjanak, de ők nem fogják megtenni, mert talpig becsületes emberek. Mellplasztikája mielőbbi megvalósításáról stb…
Folytatódott a „színház” fantasztikus ajándékok kiosztásával. 100 ezer forintért megvesz egy takarót, kap ajándékba még egyet, egy (kaki) késkészletet, egy edényt és egy kis kocsit, amivel elhúzhatja. Hü, de gáláns, nem semmi! Vettek is vagy öten-hatan. Tetőfokra hágott immáron a hangulat, mindenki örült, nem kis szerepe volt az elfogyasztott borocskáknak ebben, és hat óra hossza megpróbáltatás után, felszálltak az értük jövő buszra. No ezután fordult ki csak a gyomrom! Eufóriás őrületben, röpködtek a b…..meg-ek, és hasonló társaik, nem hittem a fülemnek!
Az éppen ott ebédelő, osztrák törzsvendég, Michael előtt, aki szerencsére az anyanyelvén kívül csak angolul beszél, és nem érthette, őrjöngtek, hogy b…meg milyen jól levettük, a parasztokat, kinyalhatják a seggünket a főnökök, stb.. Szegény Michael, oda-oda mosolygott rájuk, örült velük. Legszívesebben az öltönyt és a nyakkendőt, letéptem volna róluk, és megtapostam volna! A vagont rakodó egyszerű munkások sem beszélnek így! Undorító formája ez a kereskedelemnek, ha rajtam múlna, betiltanám! Így csúfolhat meg hiszékeny idős embereket, három piperkőc, bunkó, nagyra törő ember! Soha nem engedném a szülőmet, hogy efféle kirándulásra menjen!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr31474732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.