2008.02.22. 10:24 | Szerző: -Ani-
Kaptam tegnap egy pps-t, elbőgtem magam mire a végére értem. Úgy érzem ezt meg kell osztanom másokkal is, nekem nosztalgia a javából. Ezúton is köszönöm a feladónak. Mérhetetlen örömet szerzett nekem, újra éltem olvasás közben a gyermekkoromat.
Szeretettel ajánlom mindenkinek a most következő sorokat:
Ha az 50-, 60-vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
1.– A mi gyermekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
2.–Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
3.– A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva!
4.-Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
5.-Védősisak nélkül bicikliztünk.
6.-A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cóla helyett.
7.-Magunk készítette görkorcsolyáink voltak. A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken. Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
8.-Ha kimentünk játszani egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
9.-Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk. Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
10.-Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban és még sem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
11.-Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk mégsem voltak súlyproblémáink mert állandó mozgásban voltunk.
12.-Egy Meggy Márkát négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
13.-Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X boksz-unk, videójátékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videokameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink, Internet… De voltak barátaink.
14.-Vágytunk egymás társaságára rossz volt egyedül.
15.-Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszihológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
16.-Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk. Nem rohantak velünk pszihológushoz, senkit nem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, hyperaktív lett volna .Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna egy esélyt.
17.-Szabadok voltunk. Voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk. Megtanultunk minden helyzetben lábon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni? Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk? Ennek a generációnak a képviselője vagy? Ha igen, mond el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr70474244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.