2015.11.05. 23:52 | Szerző: -Ani-

„November 2. az a nap ebben az évben, amikortól a nők Európában ingyen dolgoznak, miközben a férfiak december 31-ig megkapják fizetésüket munkájukért - ezzel a kijelentéssel hívja fel a figyelmet az Európai Bizottság a nemek közötti, fizetésekben mutatkozó különbségekre. Magyarországon az átlagos órabéreket tekintve az uniós átlagnál rosszabb a helyzet, viszont az éves átlagkeresetben már jobbnak tűnik a helyzet.” November másodikán majdnem minden címlapon ez szerepelt….
Elég szomorú, hogy a 21.században még itt tartunk. Nem vagyok feminista, nagyra becsülöm a férfiak munkáját, fontos nekem, mint nőnek, hogy felnézzek a szeretett férfira, erről már többször írtam is. De igenis „kiakaszt” ez az igazságtalanság!
A Világon sehol nincs teljes egyenlőség a férfiak és nők közt. A magyar nők közül kevesebb dolgozik a férfiaknál és kevesebbet is keresnek. „A férfiak és a nők közötti fizetési különbségek már rövidtávon is igazságtalan, indokolatlan és elfogadhatatlan, de hosszabb távon ez a szakadék csak szélesedik, ami oda vezet, hogy a nők nyugdíja átlagosan 39 százalékkal lesz alacsonyabb a férfiakénál - mutatnak rá a biztosok.”
Azt olvastam, hogy az északi országok első helyen pl. Izland, vezetnek az egyenjogúság terén, mi nem tudom hová vagyunk besorolva, de az tuti, hogy az első tíz közt országunk nem szerepel. Félelmetes, hogy Pakisztánban egy nő már csak fele annyit ér, mint egy férfi.
Rengeteget lehetne erről beszélni, kéne is! Remélem az a hetven év, amit jósolnak Európában a teljes egyenjogúság eléréséért egy kicsit talán lerövidül.
Tegnapelőtt a Forbes Magyarország főszerkesztője volt vendége a televízióban az egyik reggeli műsornak. Elkészült a Forbes második listája a 33 leggazdagabb magyarról, ezzel kapcsolatosan, hogy mi volt a legmeglepőbb, hogy négy új taggal bővült, mennyire szemérmesek a magyar milliárdosok, és jött a műsorvezető következő kérdése:
„Van-e köztük nő?” Galambos Márton főszerkesztő úr sajnálatát fejezte ki, hogy nincsen, és azt is hozzáfűzte, hogy nagyon jó lenne és az is, ha nem csak a milliárdosok, hanem a vezető politikusok közt lennének nők….
Igen, erről már sokan filozofáltak… szerintem is jó lenne, talán sokkal békésebb világban élhetnénk…
Egy kommentben olvastam: "Miközben Németország kancellárja lehet nő, amerikai elnökjelölt is lehet nő, addig hazánkban a Fidesz vezető politikusai valamiféle gyerekcsináló konyhagépként beszélnek a nőkről. "

man-vs-woman.jpg

 

2015.11.04. 22:33 | Szerző: -Ani-

Zenehallgatás közben készült a könnyű, szénhidrátmentes vacsi, zenére varázsoltam, kutyultam, kavartam a mai étket. Az ételről mondhatnám, hogy saját recept, mert max.  kedvencem Nigel Slater konyhájában láthattam hasonló ételt készíteni kelkáposztából.


nigel_slater.jpg
Marcival elhatároztuk, hogy vége a kalóriahegyek esti bekebelezésének. Hm... ezt már rég meg kellett volna lépni, mindkettőnkön van némi lepasszolni való "hájacska". Nyáron nem volt feltűnő a strandon, elment úszóguminak...(vicceltem, azért nem olyan veszélyes) :-) De jó öreg szokásom szerint, mire itt a nagykabát szezon addigra a kilók is leolvadnak. Vajon, hogy lehetne ezt fordítva csinálni? Nyáron karcsún, télen meg egye fene azt a néhány kilócskát..
Szóval ma az üzletben megláttam egy szépséges kelkáposztát, formás, egészséges, zsenge volt, hamar bele is huppant a kosaramba. No, de itthon jött a fejtörés. Utálok mindig annyifelé főzni, kinek-kinek a "fogára valót"!
A kelkáposzta főzeléket csak én szeretem, frankfurti levest mindenki, de ahhoz nincs kedvem, rakott kel szintén bejön a gyerkőcnek, de késő délután valami gyorsabbat és kalóriaszegényebbet kéne. Megszületett!

Így is csak a káposzta felét használtam el, de jelentem a királyok asztalára való finomság lett belőle!
Cikkekre vágtam a káposztát és pici kacsazsírral (ugyanis hétvégén kacsacombokat sütöttem) kikentem a tepsit. Belehelyeztem szépen a káposztákat, megszórtam pici sóval, egész köménnyel, reszeltem rá egy leheletnyi fokhagymát, apró kockára vágott baconnal megszórtam, fóliával befedtem és félórára beugrott a sütőbe. Majd kivettem, levettem a fóliát, minden cikkre tettem egy jó nagy kanál tejfölt és megszórtam reszelt sajttal.

0001.JPG
Vissza a sütőbe, míg kellemes aranybarna színű lett, kicsit előbb is kivehettem volna...  Ízlett a gyereknek, és mit ne mondjak nekem is.... elég sokszor "kinézegettem" a konyhába... ;-) Még van belőle, de jobbnak láttam leülni a gép mellé, filmet nézni, blogot írni stb... Különben is este hét után nem eszünk! :-)




 

 

2015.11.03. 23:26 | Szerző: -Ani-

Halottak napja margójára....

Amikor először találkoztam vele egy pici, törékeny nénike állt előttem, fekete kendőben, sötét otthonkában, amolyan igazi vidéki nagyanyó. Egész élete a munkáról, családról és a hitről szólt. Templomba járt mindennap, később már a rossz időben csak vasárnap, de azt sosem hagyta ki. Férje eltűnt a Kaukázusban, fia korán meghalt, majd sorban követték a többiek, kilencvenéves korára már mind a négy gyerekét eltemette, és a két legidősebb unokát is. Megviselte a sors, de nem látszott rajta, ereje mindig volt imádkozni és majdnem százéves koráig gyalog tette meg a hosszú utat a temetőig. A temető az, ami központi helyet kapott a templom mellett az életében. Feketébe burkolózott apró teste gyors léptekkel suhant végig a temetőn, sírról-sírra, kapált, locsolt, imádkozott, szemrehányó szavait sírva suttogta a semmibe.... Miért hagytatok itt?

Kis pénzecskéjét sok-sok éve szorgalmasan gyűjtögette, egy szép sírkőről álmodozott, kérte, ha meghal a férje (aki csak névleg volt ott) és fia mellé temessék, és cseréljék le a régi sírkövet. Az idős embereknél bizony még ma is egy fontos dolog, mondhatni presztizs, a sírkő, és legalább az egyházi ünnepnapokon a vázákban elhelyezett friss virág. Az "unokamenyére" bízta a kis takarékkönyvet, hisz nem ért ő a pénztárban való behelyezési cécókhoz, praktikákhoz, gondolta egy fiatal üzletasszony kezében lesz annak a legjobb helye. Egy napon, megvan az tán már húsz éve is, hogy eszébe jutott, meg nézi az ő kis vagyonkáját, ha már nem veheti kézbe, nem számlálhatja és a takarék könyv sincs nála, így hát elment a bankba. A modern, csillogó épületben egy kedves, ismerős asszonyka szaladt elébe, akit gyermek korától ismert, mindenben a segítségére volt, és megmutatta neki a majdnem üres számlát. Még jó, hogy két kísérővel ment szegényke, mert majd megszakadt a kis szíve....  Választ is kapott nemsokára...
"Mit idegeskedik, kellett, hát kölcsönvettük, mire szüksége lesz rá, ott lesz a számlán, csak nyugodtan gyűjtse tovább!" Így is tett, gyűjtött. Pár hónap kellett volna még a százhoz, azaz a száz évhez, de fáradt kis szíve már azt nem bírta kivárni, örökre megpihent...

A temetése óta eltelt négy év, de még a régi sírkő sem lett visszaállítva, nemhogy új. A sírról még egy dombocska sem árulkodott, sem virág, semmi, csak a fejfa, amit a temetésen beszúrtak a földbe. Látta ezt a másik "unokameny" és a kis családja, majd úgy döntöttek, hogy neki adják az unokája sírkövét, mivel az huszonöt éve lett eltemetve, exhumálták, elhamvasztották, felszabadult a sírhely és megmaradt a sírkő egy szép kőkereszttel, amibe belevésték; "Csak az hal meg, akit elfelednek" Ők nem feledkeztek meg a Dédiről, soha...
Egy gránit tábla is készült Dédi felirattal, amit a napokban tettek volna fel...
Halottak napján egy telefonhívás érkezett, a temetkezési vállalkozó volt a vonalban...
- El kell bontani a sírkövet, az unokameny, "aki a pénzt őrizte", a sírhely fölött rendelkezik, és feljelentést tett, csütörtökig le kell bontani!
Hm... Állítólag készül a sírkő, már állnia is kéne, de idén még meg lesz....

2015.11.01. 19:21 | Szerző: -Ani-


temeto.jpg

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Mary Elizabeth Frye

2015.10.31. 11:09 | Szerző: -Ani-

"Néha jó menni csak a szívem után, Néha jó nem tudni, hogy hol a határ. Néha jó, ha nem mondja meg senki sem, Hogy mit kéne, és hogy kéne tennem."
(Tündér Ezotéria)   

Néhány kép, amit a telefonommal lőttem....
 

kép mellett szöveg..

2015.10.29. 20:56 | Szerző: -Ani-

Jó ideje az életem egy része az "útkeresésről" szól. Életünk során rengeteg jó és rossz dolog ér minket. Vannak dolgok, amik akaratunk ellenére egy jó ideig meghatározzák életünket, ott lapulnak bennünk, addig a napig, míg végül rájövünk, hogyan engedjük el őket. Szeretteim halála mindig elterelt egy spirituális út felé, így volt ez most is, amikor Anya elment. Ez kicsit segít, de fogalmam sincs mikor mondhatom majd el, hogy igenis felfogtam, megértettem, elhiszem, az elfogadtamról nem is beszélve.... Van a lelkemben egy űr.... amivel nem tudok egyelőre mit kezdeni...
Felnőttem! Már nincs, aki vigyázzon rám, finoman terelgessen a jó felé, és akkor is szeressen, ha kiállhatatlan undok vagyok... Magamnak kell megtennem mindezt... vigyázni magamra, szeretni magamat stb... persze bízom az én kis családom szeretetében is, de az megint más... ♥
Beleástam magam jobbnál jobb cikkekbe, hanganyagokba, könyvekbe, Louise L. Hay bátorító sorait olvasgattam, hallgattam, ajánlom mindenkinek, ahogy Dr. Wayne módszerét, szerintem fantasztikus!

Dr.. Wayne W. Dyer a világon a 100 legfontosabb spirituális személyiség között van. Rajongói a „motiváció apjaként” emlegetik. Ő ajánl 12 módszert arra, hogyan tedd egyszerűbbé az életedet, és engedd szabadjára a szellemedet!

"Tégy rendet az életedben.
Igazi inspiráció rohamot fogsz érezni, miután kitakarítottad az életedből mindazokat a dolgokat, melyeknek már nem veszed hasznát. 

Ha nem kellett valami az elmúlt egy-két évben, add oda valakinek, aki használni tudja. Szabadulj meg a régi iratoktól, papíroktól, amik csak a helyet foglalják, és csak ritkán van rá szükség. Ajándékozd el a nem használt játékokat, szerszámokat, könyveket, bicikliket, vagy akár konyhai eszközöket egy jótékony szervezet számára.

Szabadulj meg mindentől, ami csupán a vagyongyűjtést szolgálja, és egyébként csak zűrzavarossá teszik az életedet. Szókratész szavaival élve: Az az ember van legközelebb Istenhez, akinek a legkevesebbje van. Tehát minél kevesebb dolgot kell biztosítanod, megvédened, leporolnod, újrarendezned és arrébb tenned, annál közelebb leszel ahhoz, hogy meghalld az inspiráció hívását.

Töröld ki a naptáradból a nemkívánatos vagy szükségtelen tevékenységeket és elkötelezettségeket. Ha nem vagy elérhető a Szellem számára, akkor nem fogod megismerni az inspiráció ragyogását. Isten valóban veled fog dolgozni, és útmutatást ad neked – és azoknak az embereknek, akiknek még szüksége van rá – de ha túlságosan be vagy táblázva, el fogod szalasztani ezt a változást hozó ajándékot. Tehát gyakorold, hogy néha nemet tudj mondani az eltúlzott kérésekre anélkül, hogy bűntudatod lenne, hogy egy kis adag szabadidőt fecskendeztél a mindennapi életedbe. 

Gondoskodj arról, hogy a szabadidőt tényleg szabad legyen. Vigyázz az olyan meghívásokra, lehetőségekre, melyek segítenek, hogy a társadalmi piramis tetején maradhass, de amik egyben elnyomják az inspirációhoz való hozzáférésedet. Ha az idődet nem partikkal, társadalmi összejövetelekkel, adománygyűjtő eseményekkel, vagy akár ivászattal és pletykálkodással akarod tölteni, akkor egyszerűen ne tedd. Ne fogadj el olyan meghívásokat, amik nem aktiválják az inspiráció érzését.
Én úgy gondolom, hogy egy este, amit olvasással, írással, esetleg egy kedves barátommal való közös filmnézéssel, vagy a családi vacsorával, netán egy kis testedzéssel tölthetek, sokkal inspirálóbb számomra, mint hogy kiöltözzek egy nívós eseményre, ahol valószínűleg sok jelentéktelen csevegést kell majd megejtenem. Megtanultam, hogyan maradjak ki ezekből az eseményekből anélkül, hogy szabadkoznék, és ezáltal sokkal több inspiráló pillanatom szabadul fel.

Fordíts időt a meditációra és a jógára. Naponta szánj legalább 20 percet arra, hogy csendben ülsz, és tudatos kapcsolatot alakítasz ki Istennel. Bátorítalak arra is, hogy keress egy jóga központot az otthonod közelében, és kezdj el rendszeresen részt venni az alkalmaikon. A jutalom pedig nagy lesz: egészségesebbnek érzed majd magad, kevésbé feszültnek, emellett pedig inspirálni fog az, hogy rövid időn belül mire lehetsz majd képes a testeddel és a testedért.

Térj vissza a természet egyszerűségéhez. Nincs semmi lenyűgözőbb és inspirálóbb a természetnél. Az a fantázia, hogy visszatérjünk egy kevésbe zajos, zsúfolt világba, szinte mindig együtt jár azzal, hogy pompás hegyek között éljünk, vagy erdőkben, vagy a tundrán; egy szigeten; az óceán közelében; vagy egy tó partján. Ezek egyetemes késztetések, hiszen a természet ugyanabból a forrásból keletkezett, amelyből mi magunk is, és a testünket alkotó anyagok mind ugyanúgy megtalálhatóak a természetben is (hiszen csillagporból vagyunk, emlékszel?) A késztetésed, hogy egyszerűsíts, és inspirálva légy, abból a vágyadból fakad, hogy újra természetes önmagad lehess – ami pedig, a természeti magad. Szóval engedd meg magadnak, hogy utazz vagy az erdőben táborozz; ússz a folyóban vagy az óceánban; ülj egy tábortűz mellé; lovagolj erdei csapásokon; vagy síelj le egy magas hegytetőről. Ezt nem kell, hogy hosszú, részletesen megtervezett vakáció legyen, ami csak hónapok múlva lesz – nem számít hol élsz, csupán néhány órára vagy percre vagy egy parktól, táborhelytől, vagy egy ösvénytől, ami lehetővé teszi számodra, hogy érezd, és élvezd, hogy az egész univerzumhoz kapcsolódsz.

Távolodj el a kritikusaidtól. Vedd magad körül olyan emberekkel, akik hasonlóan hozzád, az egyszerűsítés inspirációját keresik. Add néma áldásodat azokra, akik kifogásolnak, vagy konfrontálódnak, és távolítsd el magad az energiáiktól amilyen gyorsan csak tudod. Az életed nagyságrendekkel egyszerűbbé válik, ha nem kell magad senkivel szemben megvédeni, és inkább támogatást kapsz a kritizálás helyett. A kritikákat nem kell többre méltatni egy egyszerű köszönömön, és azon felül, hogy megígéred, megfogadod a hallottakat – ennél bármi több csupán megalapozza a konfliktust, és megvon attól, hogy inspirálva légy. Soha nem kell magadat, vagy a vágyaidat megvédened mások előtt, hiszen azokon a belső érzéseken keresztül szól hozzád a Szellem. Azok a gondolatok szentek, tehát még véletlenül se engedd bárkinek, hogy beletiporjon.

Fordíts időt az egészségedre. Hogyan érezhetnél inspirációt és élhetnél egyszerűségben, ha óriási adag ételeket tömsz magadba, és elzárod a testedet a testmozgástól, amire olyan nagy szüksége van? Emlékezz arra, hogy a tested egy szent templom, amiben az egész életedet töltöd, szóval fordíts minden nap arra időt, hogy formában tartsd. Még akkor is, ha csupán egy háztömbnyi sétára vagy képes, csináld. Hasonlóan, tartsd mindig észben az adagok szabályozását – a gyomrod akkora méretű, mint az öklöd, nem mint egy hordó! Tiszteld a szent templomodat, és egyszerűsíts azáltal, hogy testmozgást végzel, és mértékkel eszel. Szavamat adom, hogy érezni fogod az inspirációt, ha ezeket a tanácsokat szem előtt tartod!

Játssz, játssz, játssz! Leegyszerűsíted az életedet és inspirálod magad, ha megtanulod, hogy játszva, és ne dolgozva haladj végig az életen. Szeretek gyerekek között lenni, mert inspirálnak engem a nevetésükkel és könnyelműségükkel. Igazság szerint, ha nem hallottam már ezerszer, akkor egyszer sem: „Wayne, te sosem fogsz felnőni – mindig csak játszol.” És erre nagyon büszke vagyok! Játszom, amikor a színpadon állva beszédet mondok, és most is játszom, miközben írok.
Kérlek, lépj újra kapcsolatba a benned rejlő igazi, játékos önmagaddal, és ragadj meg minden pillanatot a játékra! És majd észreveszed, hogy tesz ez minden édessé és egyszerűvé.

Lassíts le. Gandhi egyik leginkább megvilágító gondolata emlékeztet minket, hogy többről szól az élet, mint a felgyorsításáról. Ez egy nagyszerű tanács az életed egyszerűsítéséhez – tulajdonképpen lassíts le mindent itt és most néhány pillanat erejéig. Lassan olvasd ezeket a szavakat. Lassítsd le a légzésedet, légy tudatában minden be- és kilégzésnek…
Amikor az autódban ülsz, tedd az autót üresbe, és lazíts. Beszélj lassabban, lassítsd le a belső gondolataidat, és az őrült tempót, amivel éled az életed. Tölts több időt azzal, hogy másokat hallgatsz. Figyeld meg a hajlamodat, hogy közbeszólj és átvedd a beszélgetés irányítását, aztán pedig inkább válaszd a hallgatást. Állj meg, és gyönyörködj a csillagokban egy tiszta éjszakán, és a felhők formájában egy borús napon. Ülj le egy plázában, és csak figyeld meg, hogy siet mindenki, és közben nem tart sehova.
Azáltal, hogy lelassítasz, egyszerűsítesz, és visszatérsz ahhoz a tökéletes tempóhoz, amiben a teremtés is működik. Képzeld el, milyen lenne a természetet siettetni azáltal, hogy kihúzol a földből egy éppen csak kibújó paradicsom palántát – te is olyan természetes vagy, mint az a növény, tehát békélj meg a természet tervének tökéletességével.

Tégy meg mindent, hogy elkerüld az adósságot. Hiszen arra törekszel, hogy leegyszerűsítsd az életedet, szóval szükségtelen, hogy többet vásárolj olyan holmikból, amik csak rendetlenebbé teszik az életedet. Ha nem engedheted meg magadnak, akkor inkább várj addig, amíg már igen. Azzal, hogy adósságba sodrod magad, csak annyit érsz el, hogy egyre több aggodalommal töltöd meg az életed. Ez az aggodalom pedig átveszi a békesség helyét, ahol akkor lehetsz, amikor a Szellemben vagy. Amikor kifejezetten sokat kell dolgoznod, hogy visszafizesd az adósságaidat, a jelen pillanatai sokkal kevésbé élvezhetőek számodra; ennek következtében pedig távolabb vagy az örömtől és békétől, amik az inspiráció védjegyei. Sokkal jobban jársz, ha kevesebbet birtokolsz, és élvezed az életed napjait, mint hogy adósságba hajtod magad, beinvitálva a stresszt és aggodalmat az életedbe, amik mellett nem uralkodhat a nyugalom és béke. És ne feledd, hogy az a pénz, amit birtokolsz, nem más, mint energia – szóval ne csatlakozz rá egy olyan energiaforrásra, ami nincs is ott.
Felejtsd el a készpénz értékét. Próbálok nem túl gyakran gondolni a pénzre, mert úgy vettem észre, hogy akik sokat beszélnek róla, szinte semmi másról nem tudnak beszélni. Tehát tedd azt, amit a szíved élvezetesnek és örömtelinek ítél, és ne azt, amit költséghatékonynak. Ha például te egy bálnavadászatot élveznél igazán, akkor határozd el magad, és tedd meg – ne tagadd meg magadtól az élet élvezetét némi pénzügyi részlet miatt. Ne akciókra alapozd a vásárlásaidat, és ne vond meg magadtól az egyszerű örömet, csak azért, mert nem találtál elég jó árat. Megengedheted magadnak a boldog, kielégítő életet; és ha most éppen arra gondolsz, hogy én aztán beszélhetek, ha mégis kopár a pénzügyi helyzeted, akkor te magad állítasz ellenállást magad elé.
Próbáld meg visszafogni magad attól, hogy mindenre árcédulát akassz – hiszen a Szellem világában nincsenek árcédulák. Ne a pénz legyen a vezérelv arra vonatkozóan, hogy mid van, vagy mit csinálsz; inkább egyszerűsítsd le az életedet, térj vissza a Szellemhez, és találd meg mindenben a benne rejlő értéket. Egy dollár nem határoz meg értéket, még akkor sem ha olyan világban élünk, ahol meg akarnak győzni ennek az ellenkezőjéről.

Emlékezz a te szellemedre. Amikor az élet túl bonyolulttá válik, túl gyorssá, túl rendetlenné, túl határidő-orientálttá, akkor emlékezz a saját szellemedre. Az inspiráció felé tartasz, egy egyszerű, békés helyre, ahol harmóniában lehetsz minden teremtmény tökéletes időzítésével. Menj oda az elmédben, rendszeresen állj meg, és emlékezz, mit is szeretnél igazán.
Talán furcsának hathat egy olyan embert idézni az élet egyszerűsítésével kapcsolatban, aki a sikert a legmagasabb intellektuális és társadalmi szinteken személyesíti meg, mégis lássuk mit mond Albert Einstein a témával kapcsolatban: „Birtoklás, külső siker, ismertség, fényűzés – számomra ezek mindig megvetendőek. Úgy vélem, hogy az egyszerű és szerény életvitel a legjobb mindenki számára, a legjobb mind a testnek, mind az elmének.”

 /Forrás: ezoterikuskonyvek.hu/

www_tvn_hu_cbe0f8fce99187efbb3185123597b211.jpg

 

 



 |   | 2 komment
2015.10.28. 23:29 | Szerző: -Ani-

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kék szemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

Kiss Judit Ágnes


képek mellett találsz szöveget is.. :)

 

2015.10.27. 23:30 | Szerző: -Ani-

Háromhavi pihenő után ismét Balcsis képek.... az ősz gyönyörű színeivel. ♥

2015.07.27. 22:16 | Szerző: -Ani-

Vigántpetend, Kapolcs, Monostorapáti és Hegyesd felé vettük az irányt. Hegyesden egy aranyos fatornyos templomot fényképeztem, utána jöttek a szinte "járatlan utak"... Micsoda tanyákat láttunk! Gyönyörű házak, hatalmas földekkel, legelésző állatokkal. Sajnos a borús idő, és a távolság miatt nem sok "értékelhető" fotót tudtam ezekről készíteni. A házak az úttól, ha azt útnak lehet nevezni jóval beljebb voltak, és mindenütt kint volt a tábla, mely felhívja az "arra kószáló" figyelmét, hogy magánterület! Jaj, nagyon szép arra a táj!
Sáska, Zalahaláp, Zalahaláp-Kolónia, majd Zalahaláp-Ódörögd, ami mondjuk "két házból áll", és egy lepukkant, mezőgazdasági géproncsokkal teli, talán volt TSZ udvarból, meg egy hajdanán gyönyörű, most teljesen tönkrement kastélyt láttunk, a hatalmas ebek harmincadjára ítélt parkjával. Még a Google térképen sem találod meg, hihetetlen, egy egész délutánt töltöttem a település keresésével... Google maps stb... semmi nem hozott eredményt, pedig ott jártunk a fotók is bizonyítják. Egy olyan kastélyt fotóztam, ami gyönyörű, elhagyatott és a létezésének semmi nyoma sincs a neten, vagyis egy ugyanilyen kíváncsi blogger, mint én, tavaly lefotózta, és szintén azt kérdezi, vajon tud-e valaki, valamit erről a kastélyról. A képek mellé írtam szöveget....

2015.07.27. 17:10 | Szerző: -Ani-

Gondoltuk nem a szokásos útvonalat választjuk, hanem csavargunk egyet a szépséges tapolcai medencében. Útba ejtettük a Művészetek Völgyét, igencsak kora délelőtt révén nem sokat láttunk belőle.... Ébredező, "szállingózó" emberek, és a szombat délutáni vihar okozta szemét mindenfelé.... Tervezem, hogy a héten szép időben is erre vetődöm majd. :)
Vigántpetenden Hello Wood Falura bukkantunk, és fotóztam.
"A Hello Wood egy nemzetközi művészeti program és design studio. Az itt létrehozott alkotásoknak két közös jellemzője mindenképp van: hogy fából készülnek és, hogy a társadalmi szerepvállalás és a művészetek összefonódása nem hiányozhat belőlük. A Hello Wood tudományos és művészeti területeket integrál, közösséget épít és tehetséget kutat. Nem csak országhatárokat átívelve hoz össze diákokat és oktatókat, de a szélesebb közönséget is összeköti az alkotó tervezőkkel."
Nézzétek a fotóimat, szerintem érdekesek... kicsit kesze-kusza összeállítás :) (képek mellett is szöveg)

2015.07.25. 12:00 | Szerző: -Ani-

0001.JPG

2015.07.24. 09:19 | Szerző: -Ani-

Egy új, fantasztikus meditációt éltem át félórával ezelőtt... elengedés és az újrakezdés volt a lényege. Azt hiszem nagyon jól sikerült, tanúsítja a könnyeimtől elázott fejhallgatóm.... fekvő helyzetben kicsit elázott. :)
Hétfőn este próbálkoztam, fáradtság és a meleg miatt nem sikerült, a lényeget végig aludtam, ezért döntöttem a ma reggel mellett.... jó döntés volt. ♥
Mi is passzol ide még ezután?... Candi Staton - Hallelujah dalocskája

heart_shaped_sun.jpg

A zenével kapcsolatban rákerestem itt a blogon, mert úgy rémlett egyszer már beblogoltam... talált, süllyedt!
ITT megnézheted

2015.07.23. 19:29 | Szerző: -Ani-

Itt sem nyugszom

A szomszédok ablakok mögül lesték a Festőt. A Művész urat, ahogy a kocsmáros Feri hívta, ha néha elé rakott egy korsó barna sört. Mert a Festő csak barna sört ivott. A Művész úr háza átellenben volt a kocsmával. Három éve költözött ebbe a félig felújított parasztházba, derűsen, egyedül, elváltként. Nincs neki ideje befejezni a házat, mondogatta, ő festeni jött. Festett is naphosszat: a kertben, a teraszon, „amíg jók a fényviszonyok”.
Ezen a napfényes délelőttön a kocsmáros is az ajtajából figyelte. Mit akar ez az ember?! A Festő az udvar közepén kupacba hordta minden festményét. A házból kihozott egy fáklyát, maga mellé rakta a földre, és karba tett kézzel, komoran állt a nagy halom előtt. Fejében lobogtak az indulatok. Festményeit mindjárt sercegve felfalják a lángok. De ennek így kell lennie, mert tájképei, portréi, csendéletei a kutyának se kellenek. Akkor máglyára velük! Elege lett a mélységes érdektelenségből. Három éve rendületlenül festett. Szívből, lélekből. Hiába.
Fiatalon, tizenhat éves koráig kedvtelésből festett, de házassága után letette az ecsetet. Mert házat épített egy másik faluban, két fiút nemzett, háztájit művelt, veszekedett a feleségével, mint minden átlagos férfi. Lakatosként, kőművesként, végül – hogy ne durvuljon el annyira a keze – ruhaboltban dolgozott. Majd elvált.
Ebben a befejezetlen parasztházban ismét nekifutott a vászonnak. Új életét kizárólag az ihletnek szentelte. Mindenféle izmusok és tanítók nélkül festett, zsigerből. Művei egyre több tárlaton szerepeltek, művész kollégái elismerően bólogattak. Olajfestményét nagyanyjáról, aki paszulyt fejtett a tornácon, még egy országos biennáléba is beválogatták. Képeire azonban csak hébe-hóba akadt vevő. Vizuális üzenetei a külvilágnak – folyókról, árterekről, egy magányos fűzről, kocsma küszöbén gubbasztó, fogatlan vénemberről – visszhangtalanok, pontosabban eladhatatlanok maradtak. Éppen csak annyi pénz jött össze havonta, hogy az olajfestéket és a vásznat megvegye.
A Festő agya lassan elborult. Utolsó csepp a pohárban, hogy a legutóbbi expón egy képe sem kelt el. Az alkotásai iránti üveges közöny olyan volt, mint tűző napon a nagyítólencse. Összegyűjtötte és lángra lobbantotta indulatainak izzó sugarait. Bolond lesz ő maga elégni a festészet máglyáján! Égjenek inkább a képek! Pedig múlt héten a városban egy sírkövessel még a sírkövét is kifaragtatta az arcmásával, a születési dátumával és az utókornak szánt felirattal: „Itt sem nyugszom.”
Lehajolt a fáklyáért, felemelte, és nézte a lobogó lángot. Az egyik szomszéd riadtan szólt át a másiknak: „Hívd a tűzoltókat, a Festő megbolondult!” Ellenben a kocsmáros Feri, a nagydarab ember öles léptekkel elindult, feltépte a kiskaput, és kiragadta a fáklyát a Festő kezéből. Az egyébként halk szavú ember most üvöltött: „Művész úr! A jelenkor mindig ilyen. Soha senkinek se hálás. Épp múltkor mondta nekem, a legtöbb nagy festő végignyomorogta az életét. Ez alapján nagy jövő állhat maga előtt. De ha most elégeti a jelenét, füstbe megy a jövője is!”
A Festő bénultan állt, majd felnevetett. A kocsmáros földhöz vágta, széttiporta az égő fáklyát, s miután az utolsó szikra is kihunyt, átkarolta a Festő vállát. „Meghívom a Művész urat annyi korsó barna sörre, amennyit csak kíván. De ígérje meg, hogy békén hagyja a képeit.” A Festő rábólintott.
És állta a szavát. Az elmúlt 17 év során az ország megismerte a nevét, kortárs művészként a képeiből él. Nem gazdagon, de barna sörre futja belőle.

Keresztény Gabriella

2015.06.17. 20:18 | Szerző: -Ani-

Két hete még nyíltak a kertünkben a bazsarózsák és íriszek. Esténként akác és bodza édes illata töltötte be a levegőt. Hihetetlen szín és illat orgia ez, amivel minden nyár elején a természet kényeztet minket.

 |   | Szólj hozzá!
2015.06.08. 23:26 | Szerző: -Ani-

Balatonkeresztúron, a reptéren jártunk három héttel ezelőtt. Tamás osztrák, repülős barátai vették birtokba néhány napra a repteret, mivel "Apciék repterénél" jóval olcsóbb itt a tanulóknak a föl és leszállást gyakorolni. Repülni is szerettünk volna a Balaton felett, de a közelgő vihar korábbi hazaindulásra késztette a repülős csapatot. Ha nem indul a konvoj időben, napokat kellet volna várni, hogy az Alpok felett át tudjanak repülni.
No, nekünk ez nem volt olyan nagy gond, Tóniékkal egy jót lángosoztunk, és hazafelé szebbnél-szebb képeket készítettem. Kedvencem a Szépkilátó, Balatongyörökön, hihetetlen szépség tárul az ember szeme elé...
a Tapolcai medence tanúhegyei: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Haláp, a Somló-hegy, a Kis-Somló és a Ság-hegy. Az egykori vulkanikus tevékenység nyomait őrző hegyek körülölelik az öböl keleti részét. Ezt a látványt már csak a Szigligeti vár képe tudja fokozni.
A képek mellett is találtok szöveget...

Holnap végre Marci lábáról lekerül a gipsz!! :-) Egy műtétecske még vár rá, kiveszi az orvos a drótokat.... Hosszú volt ez a gipszes történet, épp ideje, hogy befejeződjön. pár kilót felszedett a gyerek, de majd ügyesen lefogja passzolni, jövőhéttől már Balcsi... :-)


2015.05.27. 07:00 | Szerző: -Ani-

Emlékeztek még, tavaly írtam Vackorról ITT (kattints rá), Liviék tündéri vaddisznójáról....
Amióta nem láttam még nagyobbra nőtt, megszerette a kukoricát, imádja a lekváros kenyeret, bármilyen lekvárral, és gyengéje a babapiskóta no, meg a keksz. :-)
Megint hallottam egy kis történetet, amikor pici volt....
Készült elmenni otthonról a kis család, malackának szóltak, hogy: - Megyünk el!
Vackor beszaladt a nagyfiú szobájába, bebújt a takaró alá, onnan lesett és mondta: - Öf, öf!
Mindaddig ott maradt, amíg a gazdik haza nem érkeztek, és újra szóltak, hogy: - Megjöttünk!
Akkor kibújt a takaró alól, boldogan szaladt eléjük... - Öf, öf!
Tündéri kislány, aki megérzi, hogy ki szereti, nem köt bárkivel barátságot, ha valaki nem szimpatikus neki, akkor nincs Öf.. Öf... és felborzolja a szőrét.


2015.05.26. 23:35 | Szerző: -Ani-

Rengeteg dolog történt velem, velünk az utóbbi időben, sajnos nem volt időm, kedvem, türelmem blogolni. Dióhéjban elmesélem, és hoztam fényképeket is, igyekszem majd belőlük afféle "Anis" bejegyzést kreálni. :-)

Május 2.-án épp Balcsi felé jártunk félúton, amikor telefonhívást kaptam, hogy Marcit viszi a mentő az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe. Budakalászon volt a barátjánál, papucsban kergették egymást a lakásban, Marci belerúgott egy igazi, "békebeli" bútor lábába, és két lábujja szilánkosra, darabokra tört, nyílt töréssel vitte el a mentő. Megműtötték, drótozni kellett az ujjait, szegénykém majdnem tíz órát töltött várakozással a műtéti előkészítőben. Barátai, Sebi és Felícián végig mellette voltak, vasárnap már korán reggel ott voltunk Apcival, és egy egész jó kedvű fiókát találtunk a zord kórteremben. Szerencsére Tamáskám unokatestvére, Zsuzsa a kórházban dolgozik, belgyógyász főorvos, ő sűrűn benézett a gyerkőcünkhöz, és akkor is velünk van, amikor felmegyünk ellenőrzésre. Hétfőn újra felutaztam Bp-re, régi barátnőmnél, Gyöngyinél aludtam Érden, este persze bent voltunk a kórházban és jól megtömtük Marcit mindenféle finomsággal, kedden pedig a fiókámat hazahoztam. Térdig gipszben van a lábikója, mankóval és járókerettel közlekedik, de inkább fekszik... sajna járógipszet nem kaphat szegényke. Hősiesen adja magának hasfalba a trombózis megelőzésére való injekciókat, és türelmesen viseli a "betegségét". Kilencedikén megint némi megpróbáltatás vár Marcusra, újabb műtétre van szükség, amikor kiszedi az orvos a drótokat.

Az iskolában minden rendben van, a hosszú hiányzás ellenére le tudják zárni, egyedül a matek maradt hátra, ma be vittem őt és az aulában (azt hiszem sikeresen) megírta a dolgozatot. Le a kalappal, fantasztikusak a tanárok és az iskola hozzáállása ehhez az egész állapothoz! Nagyon jó iskolát választottunk! :-)

Én közben Celldömölkre a gyönyörű Vulkán fürdőbe járok, TB támogatással (felét fizetem), vízi gyógytornára, masszázsra, és fürcsizni, úszkálni. Áprilisban kezdtem, tizenöt alkalom, hetente kétszer.... jó, jó... csak most néha egy kicsit "el vagyok havazva" emiatt is...

Celldömölkön fotóztam áprilisban..
16.JPG

Címkék: blog szerintem szerintem blog  |   | 1 komment
2015.04.30. 08:33 | Szerző: -Ani-

Mihállyal az ölemben néztük, ahogy egy édes kis feketerigó a Bandi tányérját "tisztogatja". Sajnos az a kép nem sikerült, amikor kajával a csőrében kiröppent az edényből, mert nagyon gyors volt. Vártuk egy darabig, hogy folytatja a munkát, de észrevett minket, és tisztes távból, a kert egyik pontjáról figyelt.

2015.04.29. 07:00 | Szerző: -Ani-

Egy ember hirtelen meghalt....
Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam itt az ideje mennünk kell...
Az ember megkérdezte:
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még..
- Sajnálom fiam! De most van itt az ideje, tovább kell menned..
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt!
- Ami az enyém volt? A holmim, ruháim, pénzem?
- Sajnálom, fiam..., de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
- Akkor a tehetségem?
- Az sem a tied. A körülményekhez tartoztak.
- Akkor a barátaim...? A családom?
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életedhez tartoztak.
- De a feleségem..., és a gyerekeim?
- Sajnálom fiam, de ezek sem a tieid. A szívedé voltak
- Akkor a testem?
- Az sem volt a tiéd soha! Az a poré...
- Akkor a lelkem?
- A lelked az enyém.
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből és kinyitotta!...
Üres volt!
- Soha nem volt semmim?
- De igen fiam... Minden pillanat, amit megéltél csakis a tiéd volt!

Az élet pillanatokból áll. Pillanatokból amik csak a tieid. Örvendj nekik,ahogy csak tudsz!
És semmi azokból, amiket a magadénak hittél ne akadályozzon meg ebben!

2015.04.28. 07:00 | Szerző: -Ani-

kívántuk meg a citromkrémes piskótatekercset. :-) (kattints a szövegre)
Csak most kicsit másképp készült, és nem is szépítgettem annyira.
A tészta receptje ugyanaz maradt, a krém viszont e-képpen változott:
Két csomag főzős vanília pudingport 4dl tejjel megfőztem, jó kemény lett. :-)
20 dkg porcukrot és 20 dkg puha vajat habosra kevertem, lassan hozzáadtam a kihűlt pudingot, egy citrom reszelt héját, és a levét. Robotgéppel jól kikevertem és ezt a fincsi krémet töltöttem be a sütikémbe. Kellemes, nem túl édes és nem túl vajas....

süti beállítások módosítása