2014.08.27. 08:00 | Szerző: -Ani-

Mostanában annyi minden történt, annyi mindennel foglalkoztam, vagy nem, hogy „mélyenszántó gondolataim” megmaradtak gondolatnak, itt motoszkálnak bennem, jó lenne már kiírni magamból őket. Örök dilemma, hogy mi az, amit szabad, amivel nem bántok meg senkit, viszont nincs értelme az egésznek, ha az érzéseimet megzabolázom, álruhába öltöztetem őket. Ez a blog pedig nem annak indult, ami mostanában kezd kialakulni belőle.... vagy nem is tudom. Jól esik persze, hogy kint vagyok a főoldalon, és az Indexen is néha, az olvasottságra sem panaszkodhatom, mindig örömmel tölt el a statisztika böngészése. Valami viszont hiányzik, ha visszaolvasom magamat…. Régebben megvolt, talán jobban benne voltam én vagyis a véleményem… hisz ezért Szerintem…
Hogy is van ez? A minap beszélgettem egy kedves barátommal, arról, hogy milyen jó lenne, ha nem kéne folyton viselkedni, másoknak megfelelni. Micsoda fantasztikus érzés lenne egy nap arra ébredni, hogy az lehetek ezerrel, aki vagyok. Most ne arra gondoljatok, hogy valami állatba váltanék át, csak…. kimondanám bátran, amit gondolok, nem kéne félni attól, hogy megbántom azt, akinek a mondanivalómat szánom. Ne értsetek félre, nem egy frusztrált banya vagyok, csak egy olyan ember, aki borzasztóan illemtudó, vigyáz a másik ember lelkére és néha ez nagyon… nagyon nehéz. Na persze, ha ezt egy más szemszögből nézem, nem biztos, hogy jól esne, ha valaki, azért mert elege van az etikettből, jól elküldene melegebb éghajlatra. A szocializálódás egyik átka, hogy megtanultunk álszentek és képmutatók lenni! Igen, vállalom, én is néha bűnbe esem…
Mennyi bajt okoz a stressz, rengeteg mocskot lenyelünk, dühöt, félelmet, tele van a bensőnk a ki nem mondott szarságokkal, amitől bizony meg kéne szabadulni! És csak mosolygunk, nyelünk, és tárolunk. Olyan basszus a lelkem, akár egy levéltár! Évekre visszamenően letudom emelni a polcokról a sérelmeimet, néha megteszem, leporolom és visszateszem őket, szerintem sokan így vagyunk vele, és akkor az udvariasságból visszatartott véleményeinkről ne is beszéljek. No, azoknak is szép nagy raktára van a bensőmben! Mert mit szól, mert megsértődik, mert nem is érdekes csak, csak ott gyűlik a többi rakás szeméttel. Kicsit „bevállalósabbnak” kell lenni! Biztos, hogy valamelyest csökken a „népszerűsége” az embernek, borul néhány jónak titulált, de labilis kapcsolat, viszont egy idő után megkönnyebbülés és röhög a lelkünk. A sérelmek már egy fajsúlyosabb téma…. Attól szabadulni…. Mindenesetre arra kell törekedni, hogy ne gyűjtsünk be újakat, rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet a szőréről. Mai okoskodásom ennyi, remélem mondtam vele valami használhatót…..

végre!.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr76639519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2014.08.28. 07:11:06

Hasonlóan gondolom ugyanezeket! (y) :)
(kár, hogy nincs itt smile, lájkoltalak egy új felfelé... és stb. :)
süti beállítások módosítása