egy mézeskalácsházban jártam, két szeretetre méltó, kedves ember portáján, ahol nagyon jól éreztem magam.....
Ott a bab termése is hatalmasra nő.... és mint a mesében, mire beérik talán égig érő fa lesz belőle...
A kertben szebbnél szebb virágok nyílnak...
és az elvirágzott szamárkórót is nagy becsben tartják...
A kútkáván pici cserepekben sok-sok tüskés, bolyhos, pozsgás titokzatos apróság virít...
.
és bármerre néztem mindenütt virággal teli kaspók, érdekes formájú kavicsok....
A "mézeskalácsházról" nem is beszélve, eláll a szó, megnyugszik a lélek, minden zeg-zugától tátva marad a száj...
Ebben a házban minden tárgyhoz emlékek kötődnek, gondos szeretettel őrizték meg, vagy gyűjtögették össze őket, nem egy "hóbortos vidéki dizájn"... 
A szeretet és nyugalom kicsiny szigete, amit két kedves kis emberke teremtett meg, egy idős házaspár, akiket én nagyon szeretek és a mi Borcsánk nagyszülei. :-)
