A hétvégén láttam a filmet…. Nem is értem, hogy ennek a filmnek a megnézése miért váratott ilyen sokat magára… Nekem nagyon tetszett!
”Marley Corbett (Kate Hudson) fiatal, gyönyörű, vadóc nő. Sűrű hódításai ellenére nem képes átadni magát az igaz szerelemnek, általában humorral öli el komolyra forduló kapcsolatait. Élete alapjaiban változik meg, mikor doktora (Gael Garcia Bernal) rákot diagnosztizál nála. Marley úgy dönt, nem adja át magát a betegségnek, sőt egyre elmélyültebben keresi a boldogságot - melyet végül legelhivatottabb segítője révén talál meg.”
Persze szépen végigbőgtem az utolsó félórát, és még másnap is agyaltam a történeten. Vajon tényleg léteznek ilyen emberek, nők, mint Marley? Akik ekkora életigenlő magatartással veszik tudomásul, hogy halálos betegek, hogy nincs tovább? Már csak ezért is érdemes megnézni a filmet, azt hiszem erőt ad, még az egészséges embernek is….. kicsit nagyobb bátorsággal éli tovább az életét. Mert mi lehet, ha egyszer eljön értünk a kaszás…. Hm… akár a filmben egy teli pezsgőspohárral a kezünkben táncolunk, majd leülünk egy padra Whoopi Goldberg (Isten) mellé, koccintunk, és derűsen hagyjuk magunk mögött földi életünket… Jöhet a folytatás! Végül is nem hangzik annyira rosszul.
Ha ilyen aspektusból tekintenénk az elmúlásra, talán nem fájna annyira, vagyis akkor is létezik egy dolog, ami a filmben is elhangzott…. Azok fájdalma és bánata miatt aggódnánk, és tesszük azt most is, akiket itt hagyunk. Vajon, „hogy fog nekik menni” a gyász, hogy sikerül az elengedés…
És nem az első film volt ez, amiben azt láttam, hogy a haldokló azt kérte, „egy jó buli” keretében búcsúzzanak el tőle. Nem tudom, talán ez sem hülyeség….. én biztosan tudom magamról, képtelen lennék, nem tudnék könnyek nélkül búcsúzni….. és a sárgaföldig leinnám magam. Na jó, maradjunk az életigenlő gondolatoknál, ezért nem folytatom tovább…
A filmet meg kell nézni, és éljünk az „itt és most” elve szerint! Nemrég olvastam, hogy az általam oly nagyon kedvelt mondatban benne rejlik az élet esszenciája: Carpe diem – élj a mának! (mindig megfogadom, hogy úgy lesz, sosem fog sikerülni)
”Csak az számít, ami most van, a tegnap már elmúlt, a jövő pedig még nincs itt. Az élet csak ebben a pillanatban áll rendelkezésünkre. Élvezzük hát!"

”Mit nem adnék, hogy még egyszer átélhessem azt a hihetetlen pillanatot, amikor rám nézett, és én megteltem élettel!”

Videó előzetes a filmről...(kattints rá)