Amíg Apcimnál "vendégeskedtem" minden este elmentünk valamerre csavarogni. Nem számít hányszor jártam már Linzben, Steyr-ben, és a környező településeken, nekem ez a táj mindig nyújt újdonságot, meglepetést, százszámra készítem a fotóimat, imádom őket itthon nézegetni. Hihetetlen, hogy micsoda élet van hétköznap esténként a legkisebb település központjában is. Éttermek, cukrászdák teraszai mind, mind tele vendégekkel... Hm, ha belegondolok Sárvár, Celldömölk utcáinak, tereinek késődélutáni "elcsendesedésébe", azokra a helyekre, ahol pár évvel ezelőtt még kint voltak az utcán a kis asztalok..... Szomorú tény ez.... Vigasztaljon minket a szlogen, mely szerint: "Magyarország jobban teljesít" Hm.... látom, amit látok.... összehasonlítok... A minap kezembe került egy újság, benne számokban, százalékokban adatok hazánkról.... 40%-ra nőtt Magyarországon a létminimum alatt élők száma.... Tényleg jobban teljesítünk, mert rohamosan növekszenek az ehhez hasonló értékek.
Ja, és sógoréknál olyan fizetést kap egy dolgozó, hogy akár mindennap megengedheti magának, hogy vendéglőben vacsorázik, ahol akkora szelet wiener schnitzelt kap, hogy lelóg a tányérjáról, a maradékot hazaviheti, és dohányozhat kénye-kedvére, senki nem bünteti meg érte. Vajon ezt mi mikor fogjuk elérni? No, de ennek a bejegyzésnek nem kesergés a célja, inkább néhány fotóval folytatom....