2014.03.24. 21:32 | Szerző: -Ani-

Szeretem a különleges holmikat. Anno amikor megnyíltak nálunk az első turkálók, egy-egy nézelődés után sokszor tértem haza kincsekkel. Először cikinek tartottam, de volt, hogy a mellettem lázasan keresgélő pont egy színésznő volt, mindjárt bátrabb lettem, azóta sok ismert ember felvállalta "titkos kincsvadászatát". Szó szerint, kincseket lehet találni, gyönyörű darabokat, amik "nem jönnek szembe az utcán". Van, hogy valamit csak az anyagáért veszek meg, majd lesz belőle valami, és van márkás pl. Zara, Yves Saint-Laurent stb. amitől az ember bepisil a gyönyörűségtől, mert a boltban talán meg sem tudná venni olyan borsos ára lenne. Szóval néhanapján kiszoktam elégíteni eme vadászösztönömet, és nem kis elégedettséggel térek haza a turkesz kalandozásból. Vannak szép darabjaim, köztük merészek is, amihez néha el kell telnie legalább egy évnek, hogy felvegyem.... de mindig elérkezik az az idő, amikor felveszem. Múlt héten két ilyen darabot találtam. Az egyik muszlin, pár deka, különleges minta, csilivili, még nem volt senkin, rajta van az "eredeti cédula". Leggingshez szexi, farmerhez merész, pont olyan érdekes, amilyet én szeretek. A másik egy piros csipke csoda, piros melltartóval, fehér vászonnadrággal, egy nyári délutánra kiváló viselet.

Pasikba is lehet botlani a boltok mélyén. Nemrég egy zenész csapattal találkoztam, jó nagy hanggal, tréfálkozva, dudorászva keresgéltek retro holmikat a koncertjükhöz. ;-)

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr135877338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása