A mondanivalóm jó ideje nyomja a bögyömet, egy tegnap reggel látott műsor hatására gondoltam, most akkor le is írom. Egy olyan vendége volt a műsornak, aki anno egy csodálatos, szép pasi volt.... nagy izgalommal vártam, hisz életben nem láttam már vagy húsz éve. Nem vesztettem vele sokat.... lekonyult a szám széle.....
Nap, mint nap csalódnom kell, amikor idősebb művészekkel készült riportokat nézek. Tudom, hogy mindenki felett eljár az idő, megritkul a haj, fogpótlásra van szükség, férfiak esetében nő egy kis pocak. DE! Szerintem mindent lehet méltósággal, és eleganciával viselni, kezelni, főleg ha a név kötelez. Sajnos mind kevesebben foglalkoznak ezzel, és túl lazán kezelik a dolgokat. Pedig olyan jól esik egy Piros Ildikó, Bence Ilona, Sunyovszky Szilvia, Esztergályos Cili tüneményre nézni, vagy a férfi színészek közt említeném Huszti Pétert, Sztankay Istvánt, vagy a már nyolcvan éves Lőte Attilát és még azért vannak szerencsére jó páran, akik igenis tudják mit vár el tőlük még civilben is a közönség. Igen elvárjuk, mert ők a mi sztárjaink, és képzeljétek csak el, mondjuk az isteni Lolót egy otthonkában, vagy Sophia Lorent dzsörzé nadrágban, kis kardigánnal egy lapos cipőben. Ugye nem megy? Pedig vannak a „nagyok” közt, akik egy ingpulóverben, ami ráadásul kiemeli a pocakot, borostásan, alul öltözötten, majdnemhogy házikabátban, zsírosan jelennek meg egy interjún. Én nemcsak csalódott vagyok, hanem szégyellem magam helyettük is. Nem a csillogást várom el, és nem is kell ahhoz pénz hegyeknek lenni, hogy valaki normálisan nézzen ki! Az idő vasfogát, a testsúlynövekedést és mindent lehet megfelelő eleganciával kezelni. No, ezen csámcsoghatnánk egy darabig, ahogy azon is, hogy néznek ki körülöttünk az életük derekán lévő „hétköznapi emberek”. Ismétlem nem pénzfüggő a dolog, mert mindenki öltözhet az egyéniségének megfelelően, csinosan, akár turkálóból, fillérekért, és odafigyelhet az ápoltságára.