2013.12.11. 21:38 | Szerző: -Ani-

Kicsit régen írtam..... Szép csendesen készülök a karácsonyra. Rengeteg dolgom lesz, nálunk jön össze szenteste az egész család, majd az azt követő napokban is "telt házzal működünk". A házat még nem díszítettem fel, ha minden jól megy, holnap lesz a napja, és az ajándékok csomagolását is ideje lesz elkezdenem. Mostanában esténként kicsit begubózós kedvem van, jólesik a kandalló mellett ücsörögni, anyósom régi karácsonyi sütireceptjeit olvasgatni. Mennyire egyszerű receptek voltak ezek, a legrégibbekben semmi margarin csak zsír, viszont háztartási gépek híján mennyi munka lehetett velük! Emlékszem anyósom mindig kézzel keverte a piskóta tésztát, a krémeket is, hiába vettek neki a gyerekek "robotgépet", talán éppen ezért utánozhatatlan, csodás ízű süteményeket készített. Karácsonykor a spejzban tálcákon, deszkákon, letakarva mindenütt sütik voltak, alig vártuk, hogy felszeletelje, mert a sütiszéleknél nincs finomabb, ő pedig szerényen mosolyogva, dorgálta a torkoskodókat, hisz mindjárt az ünnepi asztalra kerülnek, szép tálakon a szép szelet sütik. Tőle tanultam meg sütni, és amikor meghalt apósom nekem adta oda a receptes könyveit, és a rengeteg megsárgult papírszeletkére írott receptjeit, mai napig őrzöm őket.
Tegnap vásárolni voltam, igyekszem előre beszerezni mindent, mert utálom a tömeget, és nem szeretek kapkodni. Mindenütt óriási a kínálat, hamar belekerül a bevásárlókosárba egy csomó minden, duplán kell figyelni, hogy tényleg azt vegye meg az ember amire szüksége van. Arra gondoltam, hogy szerintem már túlzás is egy kicsit, amit mostanság a karácsonnyal művelünk. Ennek az ünnepnek nem az agyonhajszolt háziasszonyokról, ajándék hegyekről, sok esetben pocsékolásról kellene szólnia, hanem a szeretetről, szeretettel adott és kapott apró ajándékokról és a családról. De én is csak a számat jártatom, mert ki ne akarná ilyenkor a gyermekének a legszebbet, legtöbbet, legjobbat.... Ha visszagondolok gyermekkorom karácsonyaira, olyan szépek voltak, titokzatosak. Alig vártam, hogy elfogyjon a tányéromról a rántott halacska, feszülten figyeltem minden neszre, és valahogy mindig kicselezett a Jézuska, mire észbe kaptam már ott voltak az ajándékok a fa alatt. Könyv mindig került a fa alá, és emlékszem az első fa építőkockáimra, fadobozban, a hajas babára... Gyermekszemmel egész más volt az ünnep, azt hiszem ez most is így van, és a mi szüleink ugyanazokat a gondokat élték meg a készülődéssel, amit most mi.... csak közben felnőttünk, és ha körülnézünk egy kicsit a rumlis 21.századi lelkünkben, ott lapulnak a régi karácsonyi emlékek, és ott lapul a csodákra váró kis gyerek is. Ezért hát ebben a karácsonyt váró időszakban próbáljuk meg félretenni a gondokat, a kapkodást, a haragot, szelídüljünk meg egy kicsit, küldjük szabadságra a racionálisan gondolkodó felnőttet, várjuk újra gyermekszívvel a csodát!

ac fotó.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr905686595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2013.12.12. 09:38:21

Kellemes készülődést kívánok neked!
Már én is csendesebben, nyugodtabban, szépen sorban teszem a dolgom idén, ilyenkor karácsonyra készülődve. :)

-Ani- 2013.12.12. 20:58:37

@ildsisy: Köszi Zsuzsikám, viszont kívánok neked! :)
süti beállítások módosítása