Kiugrottam az autómból, tényleg az utolsó pillanatban jártam, már három perce ott kellett volna ülnöm a kozmetikus székében...
Egy apró, töpörödött bácsika kiabált utánam:
- Asszonyom! Asszonyom!
- Igen! - vetettem oda sietősen.
- Asszonyom! Én vagyok Jézus!
- Örülök! - válaszoltam derűsen.
- Minden reggel hétkor kelek, nyitva van az ajtóm estig, csak kopogtatnia kell (és mondta a címét, az öregapó). Mert én vagyok Jézus!
Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a napom! Jót nevettünk a lányokkal, nem tudták ki ő, majd a "kenyeres boltban" kiderült. Jót nevetve ölelt magához Gyöngyi, a boltos, és elmesélte, hogy tegnap az én Jézusom kicsit a pohár fenekére nézett, és bizony majdnem négykézláb hirdette az igét az utcán....szokásához híven....
Sejtettem. :)
Mindegy, aranyos volt, örültem, az egész napomat vidámabbá tette! :)