2013.10.23. 22:17 | Szerző: -Ani-

Átjött az anyukám délben....
"Nem akartalak zavarni benneteket" és hasonló szövegek, de olyan fura hangulatban volt... Majd átmentem hozzá napozni, szupi a terasza, nem lát át senki.... örült, és főleg annak, hogy nem hagytam egyedül. Erikánál összejöttünk volna négy után Beával egy kis rajzolásos, dumcsis délutánra, de előtte elvittem Marci barátnőjét Kittit haza, Sárvárra. Anyát invitáltam, jöjjön velem, addig sem ül otthon egyedül, nagyon örült. Aztán amikor hazaértem, bekanyarodtam a házhoz, pedig úgy készültem, hogy tovább megyek a "csajos"délutánra, Anya meglepődött, és amikor azt mondtam vele maradok, hálásan nézett rám, megkérdezte miért? Mondtam neki, hogy a barátnőim fiatalok, bármikor találkozhatunk, de én úgy érzem, hogy neki most van rám szüksége, és ki tudja meddig örülhetünk egymásnak. Megköszönte, hogy ma őt választottam, és kedélyes jó kis délutánt töltöttünk együtt. Nem tudom mi volt ma vele, bár én is éreztem már nemegyszer, hogy nem tudok egyedül lenni. Itt üldögélt amíg Apcival beszéltem a Skype-on, szégyenlősen mondta, hogy ne szóljak neki róla, hogy itt van (nem értem miért), majd este hazakísértem, együtt megetettük a kutykóját, becsuktuk a kiscicáját, és amikor hazajöttem felhívtam a lányokat. Nincs sértődés, sőt, ők is örültek, hogy így döntöttem. Nem egy embert vesztettem el az életemben úgy, hogy kicsit bántott a lelkiismeret... több időt kellett volna vele töltenem, jobban oda kellett volna figyelnem rá.... azóta is bánt, pedig nagyon szerettem őket! Soha többé nem akarok ebbe a csapdába esni! Meg kell tanulnunk egymásra figyelni, meglátni azt, hogy mikor van ránk szükség, mert ez is a szeretet egyik formája. Ha ezt leakarom vezetni egy másik verzióban (egy kicsit önzőben), akkor például ez jön ki belőle: Szeretem a gyerekeimet, és mit szeretnék, mi az amit szeretnék tőlük, ha megöregszem: Figyeljenek rám, szeressenek, ott legyenek mindig, amikor szükségem van rájuk. De ezt csak eltanulni tudják a gyermekeink tőlünk, példát kell mutatnunk, látniuk kell, ilyen szeretet teljes családi körben kell élniük! Ezért sose feledjétek, amit adtok, azt fogjátok majd kapni egyszer! ❤️






A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr795596393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katici 2013.10.24. 07:36:51

Ez nagyon szép bejegyzés...megint :)
Mások csatáját nem vívhatjuk meg helyettük, a legnagyobb segítség, ha ott vagyunk mellettük, amikor szükségük van ránk.
Nagy ölelést küldök, Ani :)

Ilds. 2013.10.24. 07:39:19

Szépen írtál!
Bizony, amíg lehet, addig kell több időt szentelni a szeretteinkkel, főleg a szüleinkkel!

chanson 2013.10.24. 10:30:05

Mennyire így van, ahogy írod...

A zene. Sokat hallgatunk keresztény zenét, hasonló stílusúakat is, de ez új volt. Meg is mutatom majd a kislányomnak, ő nagyon kedveli az ilyeneket. :-)

-Ani- 2013.10.24. 11:50:35

@Katici: Nagy ölelés neked is! :) @Ilds.: Köszönöm a megerősítést... :)
@chanson: Szeretem nagyon a gospelt.... igazán jó kedvre derít, erőt és hitet ad! :)
süti beállítások módosítása