Nincs különbség a férfi és a női rajongásban, a túlzásba vitt érzelmekben. Bár azt olvastam a nők hajlamosabbak ezt a túlzó rajongást kimutatni, míg a férfiak pont átesnek a ló túloldalára, és megjátsszák, hogy egyáltalán nincsenek annyira oda a másikért. Anno lánykoromban, és amikor "egyedül éltem", szokta mondani Anyikám, hogy amikor leereszkedik nálam az a "fenenagy rózsaszín köd", hajlamos vagyok a túlzásokra, egyszerűen kicsordulnak az érzelmeim, és képtelen vagyok titokban tartani, vagy mérsékelni legalább az imádott pasi előtt. No, de bizony ez nem mindig vezet jó útra, már írtam egyszer a "vadászatról", meg kell kicsit hagyni azt is a másiknak, legyen az bármelyik nemből való.
"Nemcsak annak nehéz, akit túlzottan elhalmoznak szeretettel, hanem annak is megoldást kell találnia, aki nem tud uralkodni magán, ha a párjáról van szó. Ha valaki úgy véli, csak úgy tarthatja meg a kedvesét, ha folyamatosan biztosítja szerelméről, akkor az illető nem érzi magát biztonságban. Csak akkor érzi magát biztonságban, ha folyamatosan jelen van a másik életében."
Hol van a bizalom, és hol van az önbizalom! A kutyafáját! Bizony ilyenek vagyunk mi emberek, mert annyira tudjuk félteni.... Ha már megtaláltuk, el ne veszítsük. Pedig ha így "teper" egy ember a másikért, akkor következhet be a baj, egyszer az agyára megyünk! Bocsika, de ezt nem lehet másképp kifejezni. Hm... szóval uralkodni magunkon, de azért azt is csak mértékkel, nem ér tényleg átesni a ló túloldalára, ahogy azt az elején említettem!!! Azért meg kell adni, néha nagyon jó, ha a kedves nem akar uralkodni magán, és elhalmoz a szeretetével. :)
No akkor most hogy is van ez? :)

/a kiemelt idézet forrása: Meglepetés újság/