Hatalmas hó esett reggelre, viszont egyáltalán nem volt hideg. Most annál rosszabb, fúj a szél, és fokozatosan hűl a hőmérséklet. Szegény Bandi kutykó, ha látnátok! Nem tudom jobb belátásra bírni, hogy ne ücsörögjön a ház sarkánál, hatalmas hólabdákkal a szőrében, egész belefagytak, és menjen be a jó kis óljába. Még kisebb csapást is lapátoltam neki reggel, hogy könnyebben megközelíthető legyen a kutyaház. A Cili cica napközben többször belógott, kergettem a lakásban.... végül megkegyelmeztem, az egyik fotelban leterített ruhán durmolt egész délután. Öcsi küzdött a hóval rendesen végül úgy döntött, hogy a teraszon lévő (csak télen) kutyaházat, avagy macskaólat birtokba veszi. Állatira fel voltam háborodva, hogy tele van a falu "csóró" emberekkel és nem képes senki idejönni, vagy az anyukámhoz és felajánlani természetesen pénzért a lapátolást. Ha kéregetni, kuncsorogni kell, akkor jönnek! A rosseb egye meg! Láthatták, hogy jó darabig nem volt eltakarítva előttünk a hó, és megszokhatták, hogy az elsők közt takarítom, egy normális ember már csak azért is becsönget, hogy megkérdezze nincs-e valami baj. Itt az udvarban ellapátoltam úgy-ahogy jajgatva, a fal mellé guggolva és nekiszorítva a hátam, hogy csökkenjen a derekamban a fájdalom. Nem láttam a nagy iszákosokból egyet sem az utcán. Bezzeg, amikor boltunk volt, és hitelt kunyiztak, akkor elég volt két hópihe és már jöttek söpörni! Mennyi idős ember van, akire ráférne a segítség, mint például anya is, vagy sorolhatnék az utcában egy tucatot, de mindegyikhez főleg akkor szoktak menni ezek az emberek, ha valami kell. Én szeretek havat lapátolni, és ha hétfőn ügyesebben gazdálkodtam volna az erőmmel, akkor most nem lennék rászorulva segítségre. Mindegy szerencsére még itthon van Gáborkám, jött és megcsinálta, hétfőn úgyszintén barátjával és Marcival gyönyörűen befejezték, azt amit elkezdtem. Belegondolok, milyenek az emberek.... Ridegek, hidegek, csak ha "tapsolni" kell, akkor lehet számítani rájuk, tisztelet a kivételnek, mert kivételek mindig vannak...Annak idején emlékszem gyerekkoromban a szomszédok egymás előtt is megcsinálták, ha a másik éppen dolgozott, vagy idős emberről volt szó. Volt, hogy egyszerre ásták ki a hóból az egész utcát, hogy lehessen autóval közlekedni, ezt én is csináltam, amikor özvegy maradtam. Beálltam korán reggel a szomszéd pasik közé, és hánytuk a havat, ha ez késő délután volt, akkor még együtt pálinkáztunk is közben, hogy ne fázzunk. Szeretnék egy jó kis emberi közösségben élni, ahol kicsit mindenki... na mondjuk azt, hogy szereti egymást, ha nem is szereti, de akkor tiszteli benne a "jószomszédot"! Picike falu vagyunk, és vannak nekem nagyon kedves emberek, ha én nem is vagyok nekik az..... jó lenne összetartani. No mindegy, a hó megoldódott, Marcinak holnap hószünet, ha még esne nem lesz baj.... Komolyan mondom, hogy sokkal jobban érzem most magam, hogy ki morogtam a mérgemet itt a blogon! :)
Szegény bokor így nézett ki az udvarban, seprűvel veregettem le róla a havat, hogy ne menjen tönkre és újra kiegyenesedjen.. Amúgy vagy 165 cm magas és örökzöld. :(