2013.01.16. 13:47 | Szerző: -Ani-

Azon gondolkodtam vajon miféle építő bejegyzéssel jelenhetnék meg ma, aminek tutira örülni fognak az olvasóim. Ez egy blog, egy napló, amit az ember elkezd írni, ha én blog akkor ugye természetesen magáról, vagy legalább is nagyrészt ő és az élete benne van. Ehhez kell egy kis... nem is kis exhibicionizmus, nem mondom, hogy bővelkedem benne, de van egy nagy adag belőle. Visszanéztem egy-két írásomat..... végül is szerintem nem vagyok egy unalmas ember, hátha még igazából "tolnám" azt, ami bennem van! Nem lehet, nem a megfelelni akarás miatt, hanem épp az egyik kedves "blogger kartársnőnél" olvastam; Nem kürtölhetünk ki mindent a világnak. A blogokkal szemben főleg a pasik elutasítóak, jó dolog, hogy a családomban ezt senki nem teszi, de van ismerősöm, nőben is, aki a falnak tudna menni tőle, és ezt el mondta nekem, úgy persze, hogy közben tetszettek az írásaim. Aki blogol az tudja, hogy ráadásul ez egy munka, képeket szerkeszteni, fogalmazni, "eladhatóvá" tenni, hogy utána jó érzéssel nézegethessük a statisztikát, szóval megdolgozunk a hobbinkért. Van nap, hogy ideszeretnék ülni és csak szavakat pötyögni, mert olyan a kedvem, van olyan, amikor árad belőlem a derű és a boldogság, lehet, hogy azt az egy-egy szavas dolgot még egyszer befogom vezetni. Egy kedves blogger barátnak írtam épp ma priviben levelet, mert már többször keresett és bunkó módra nem válaszoltam... Igen mostanában elég sokszor éreztem azt, hogy szétesem, minden viszonylatban. Elfáradtam az ünnepek alatt, majd kedvem szegte rettenetesen, amikor nem jött rám a kedvenc szoknyám... pf! Aztán jött az önsanyargató edzés, amire még rátett a hólapátolás és piszkosul fáj a derekam, így most a torna is ugrott. Utálok tehetetlen lenni, és nem leszek soha! Inkább beveszek, ha kell több csomag fájdalomcsillapító port egyszerre! Én nem tudom hajlékonyság nélkül elképzelni az életem, ahogy nem tudom ápoltság nélkül, érzések nélkül stb.! Iszonyú sok terv van a buksimban, annyi mindent szeretnék, és cselekvés nélkül csak "pofázok" róla, mert hülye vagyok! Tényleg kéne nekem valami "gestapós" állat, vagy egy "Kőagy őrnagy", aki "rugdal", hogy Ani csináld! De hát mindig történik valami. No, nem, nem panaszkodom, és ezek nem is olyan nagy dolgok, csak nekem... Nem vagyok elégedetlen semmilyen szinten! Az élet dolgában nem csak a sors, abban mi is ott vagyunk! Sőt! Visszatekintve az életembe, talán az utóbbi évek a legnyugodtabb periódusba tartoztak. De voltak az életemben olyan események... ahol próbára tett a teremtő rendesen, avagy a sors jól seggbe rugdosott, majd utána igen kegyes volt hozzám.... Aztán van, amikor mi magunk jövünk rá, hogy néha meg is érdemeltük, én is szoktam rajta gondolkodni... Mea culpa, mea maxima! Létezik hiba, és vétkek nélküli ember? Olyan, akinek tiszta a lelke, mint egy csecsemőnek? Ha igen, az valószínűleg hülye! Ez az élet! Száz évig szeretnék élni! Száz évig még mi fog történni velem?! Száz évig szeretve, száz évig szeretni, száz évig ilyen bohókás, gyermek lelkű lenni! Még nem láttam sírt, aminek a fejfáján felsorolták, hogy az illető milyen tisztességes volt, mennyi mindent vont meg magától az életben, mennyi áldozatot hozott szeretteiért.... a hibáit sem. Nekem nem lesz sírkövem, nem lesz mire írni, de nem kell pironkodnom, és nem szeretnék senkiben sem keserű szájízt hagyni majd magam után, azért igyekszem úgy élni, hogy nekem is jó legyen. Ezt mindenkinek szeretettel tanácsolom. Nem, nem ittam, ha most arra gondoltok... Miket beszélek itt? Csak beszélek, mert kell valakihez beszélni, és most ti vagytok a hallgatóim, bocs. olvasóim. Azt hiszem kell, hogy ilyeneket írjak, kell egy kicsit, hogy megnyíljak előttetek, mert tudom ez sok nőnek erőt ad, sok középkorú nő szeretne ilyen őszinte megnyilvánulásokat olvasni, esetleg abban magára találni. Kedves Uraim! Akik olvasnak, talán önöknek, nektek is szolgál ez valamiféle információval a nőkkel szemben. És, hogy a mai nap szelleme milyen legyen, tudom arról is magamnak kell gondoskodnom, ezért hát el hessegetek minden hülye gondolatot, bedobok valami jó zenét, estefelé talán egy pohár finom rozét is... és Wonderful life! Hasonlókat nektek is! :) Ja és ma miniszoknyát vettem fel itthon, fűzős csizmával, ez kellett az íráshoz! :)

bomba.jpgRobban!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr715021548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2013.01.16. 15:12:26

Most beszélgetnék veled. :) Mindenben hasonlóan gondolkodunk!
Időnként igenis jó dolog írni, kibeszélni, megbeszélni dolgokat. Egy blogíró sokoldalú lehet, sok téma érdekli, és az ő szemszögéből megírja. Nem csak magának, hanem másoknak is.
Nagyon sokszor kell a kibeszélés. :)
Többre becsülök egy ilyen embert, aki szép napi, vagy régi történeteket mesél el, aki ápolja a blogját, - mint egy senkiházi szex videókat feltöltő valakit, aki bloggernek nevezi magát, és erről pedig szó sincs!!!...
És csinos vagy a képen! :D

-Ani- 2013.01.16. 15:48:09

@ildsisy: Zsuzsi király vagy!! :)

alliteracio · http://napipuszi.blog.hu 2013.01.16. 18:29:22

"igyekszem úgy élni, hogy nekem is jó legyen" - hát most akkorát néztem, mert épp az imént tettem ki a fészen egy hasonló mondatot, képen! :)))
Nahát, jót mosolyogtam most itt magamban. Pedig akkor még nem is olvastam ezt a bejegyzésedet---
Ami nagyon tetszik, éppen az őszinteséged, a nyíltságod miatt! :)

jazoli 2013.01.17. 22:33:15

Úrnak nem érzem magam, max. egy legénynek :))
Szóval, azt azért tudjátok lányok, hogy "az sem hülye, aki hallgat". Férfitársaim nevében csak annyit mondhatok: mondjátok, mondjátok, mi meg majd jól hallgatunk!
süti beállítások módosítása